Teljesen fel vagyok dobva. Mi vagyunk a negyedik, ötödik és hatodik hatalmi ág! Mi (mármint újságírók) vagyunk a jog. Vagy valami ilyesmi. Már a túrórudiperekben is. Eszem megáll és pinasírba fekszik.
Kicsit kifejtősebben:
Jó ideje folyik a per a Milkát birtokló Kraft Foods és Ilka Gábor között. Utóbbi vállalkozó a tisztánlátás egy ritka, kegyelmi pillanatában rájött, hogy a családneve majdnem Milka, mire fogta magát és legyártatott egy széria, tehén helyett tengerimalaccal díszített túró rudit. A Kraft ezt nem hagyta, folyik a birkózás. Ilka Gábor az egészet a blogjában követi, ahová most írt egy posztot arról, hogy a Kraft ügyvédje a tárgyalóteremben hogyan hivatkozott az én korábbi cikkemre. A poszt igen vicces (Ilka azt parodizálja, hogy mi történne, ha mindent szó szerint vennének, amit leírok), plusz alig burkoltan nagyon durva vádakkal illetik benne a bírót, de nem árt észrevenni, hogy az alperes igazi ügyvédes észjárással úgy próbál beállítani engem, mint egy mókás gyengeelméjűt, akinek minden leírt szava viccelődés. Kétségtelenül igaz, hogy a beidézett címbe foglaltakkal szemben NEM feküdtem pinasírba Tarr Bélával. De ettől még az is igaz, hogy amikor cikket írtam róla, Ilka nem is leplezte, hogy végső esetben azt sem bánná, ha az Ilka Rudolf gyártása helyett megállapodhatna a Milkával némi bánatpénz ellenében. Ebben nincs az égvilágon semmi törvénytelen persze, főleg, ha az embert tényleg Didasnak, Olls Royce-nak vagy Ars Szeletnek hívják.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
