Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
"Akinek nagyobb az arca az enyémnél, az bőrátültetésen esett át" - mondhatta magában Havas Henrik, majd adott egy interjút a Vasárnapi Blikknek, amiben megmutatta, hogy nemcsak emberkedésben Kárpát-medencei bajnok. (Félreértés ne essék, kicsit sem nézem le Havas teljesítményét. Elég gyenge interjúkat csinál, néha összefércel egy könyvet a tanítványai, hm, erőteljes segítségével, nagy csöcse sincsen és mégis folyamatosan híres, függetlenül a kormányoktól, sőt társadalmi rendszerektől is. Ez pedig nagyszerű eredmény, viccen kívül, és gondolom annak köszönhető, hogy lehengerlően alakítja az önbizalomtól csöpögő mindentudó taxist. Most pedig megmutatta, hogy van, amiben még ennél is jobb, méghozzá a kódolt, perelhetetlen, ugyanakkor félre nem érthető buzizásban.)
Az alany ki lenne más, mint a nemrég megjelent könyvében hősünkről sok-sok rosszat leíró Friderikusz Sándor. A sztorit az teszi különösen bájossá, hogy Havas azt képzeli, ő annyira menő, hogy még a homárok is róla álmodnak. Íme:
- Friderikusz arról is írt, hogy valamikor jóban voltak, csak aztán ő lekopott magáról.
Ez már a pofátlanság teteje! Ő a nyolcvanas évek közepén a rádió vedégházában lakott, és késő este egyre gyakrabban várt meg a Pagodában. Egy csomószor hazavitette magát, pedig már mentem volna haza a feleségemhez, meg a két gyerekhez. Udvariaskodtam, de elég nehezen ment, közben a fél rádió a hátam mögött rajtam röhögött. Aztán amikor leesett a tantusz, azt mondtam magamban, legalább jó ízlése van, ha mása nincs.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.