Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szerintem ez életem első nekrológja.

Ekrem-Kemál Györgyöt, a legújabb kor egyetlen, fegyveres államellenes szervezkedésért elítélt emberét jó tíz évvel ezelőtt, Zánkán ismertem meg, egy olyan horgászversenyen, ahol kettesével, csónakból folyt a móka, a párokat pedig az előző este sorsolták össze. Több, mint 120 ember, vagyis 60 csónak indult, egy sportosan bepálinkázott szervező folyamatosan húzta a számokat egy zacskóból, majd hangosan kikiáltotta a neveket. Majdnem a legutolsó körig, ami jó óra elteltével zárult le, úgy nézett ki, hogy a terepszínű gyakorlóban feszítő Ekrem Kemál, a közepesnél jobban ismert neonyilas önkéntes elkerülhetetlenül a kedvesen mosolygó, fekete (afrohorgász származású) fiatalemberrel fog egy járműbe kerülni. Már ezen fergetegesen mulattam, de amikor kihallgattam, hogy György utoljára a Czigány Jenő emlékversenyen fogott botot, gyorsabban kezdtem rezegni, mint egy csontkukac.

EKGY-vel később 5-6 alkalommal együtt dévéreztünk a Hajógyári szigeten, mármint nem közös program keretében, hanem ugyanaz volt a helyünk. György csendes, pengeszájú férfi volt aranyos jagd terrierrel és párját ritkítóan ügyetlen etetési technikával. Minden alkalommal egy egész diszperzites vedernyi etetőanyagot cipelt le a partra, amiből turultojásnyi, laza gombócokat formált, majd bedobott az erősen sodró, 5 méteres vízbe, tőlünk 200 méterre elvonzva az esetlen feltűnő halakat. (Nem horgászók kedvéért: nagy, nehéz gombócokat kellett volna gyúrnia, hogy azok gyorsan a fenékre süllyedve odavonzzák a keszegeket.)

A kétbalkezes rasszista összeesküvő emlékére hajtás után elolvasható egy nagyon régi, jelentős részben a közös kalandjainkról szóló narancsos horgászcikkem:


Holtág

A húgom pasija érdeklődni kezdett a horgászás iránt, mire elvittem egy csendes dévérezésre a Hajógyári-szigetre. Ültünk a zöld lombok alatt a délutáni fényben, fogtam egy szép, barna hátú, ezüst oldalú dévért, de mivel nem volt nálunk szák, harmadik társunk agyonverte egy száraz ággal. Nem tudom, hogy ez volt-e a legcélravezetőbb módszer arra, hogy Dáviddal megszerettessük a horgászatot. Péterben annyi finomság és érzékenység volt, mint Károly barátomban a szíriai Aleppóban, ahol a multikulturális terror miatt kifejlődött gátlásosságunk következtében kis híján mind a négyünket ellenállás nélkül megerőszakolt egy Abdul nevű masszőr.

Azzal az ürüggyel, hogy szakmabeliként megmutatja nekünk, milyen is az ősi arab fürdőkultúra, Abdul elcsalt egy omladozó fürdőépületbe. A galád masszőr törülközőbe csavart mind a négyünket, és egymás mellé fektetett egy kerek, fehérre meszelt kupolás helyiség közepén, amit ráadásul rohadt erősen fűtöttek alulról. Ezután külön-külön foglalkozott mindegyikünkkel. Utólag visszagondolva, szemet szúrhatott volna, hogy a visszataszítóan gyapjas öregember miért vetkőzött meztelenre az elején. Az arab fürdőkúra az ő verziója szerint amúgy kisebb helyiségekben végzett szégyentelen nyúlkálások, lemosások és masszív masszázsok végtelen sorozata. A harmadik másodpercben arra gondoltam, hogy mégiscsak szerencse, hogy Damaszkusz helyett Budapesten születtem, ahol a fürdőkultúrának nem a hímvessző mások általi gondos lemosása a központi eleme. Az ötödik másodpercben arra, hogy valami éles vagy tompa tárggyal szétverem a fejét ennek a gusztustalan görénynek. A hatodikban arra, hogy milyen egy gátlásos majom vagyok, aki képtelen élvezni az övétől eltérő szokásokat, és meghátrál az első szokatlan jelenségtől. A hetedikben lemondóan arra, hogy úgy sincs értelme menekülni, mert azt se tudom, hol van a húgom, Károly, dr. S., a ruháimról nem beszélve.

Egy óra múlva, miután remegő lábakkal kiszabadultunk a hamamból, sápadtan gyalogoltunk egymás mellett a belváros felé. A kétezer éves házakban orosz hamisruha-kereskedők üvöltették a magnóikat. Burnuszos férfi nyúzott birkafejeket pakolt ki egy 1952-es Thunderbird kupé csomagtartójából. A húgom túlvilági hangon azt mondta, hogy Abdul fütyije olyan széles volt, mint egy alkar. Én csendben borzongtam. Dr. S. - tréfával oldandó a feszültséget -megkérdezte, hogy nekünk is felállt-e. Erre a Szép Ernő-i érzékenységű Károly komolyan elmagyarázta, hogy teljesen mindegy, neki akkor is feláll, ha egy sakál bégeti le róla a karimatúrót.
*
A hírt eredetileg Péter hozta arról, hogy a Hajógyári-szigeten hatalmas dévérkeszegeket lehet fogni úszóval, a bokrok mögötti lelassult vízben. A halak a helyiek szerint csak éjszaka merészkednek a part közelébe, de akkor is rengeteget kell etetni. Így hát egyik éjjel világító úszókkal és többliternyi csontkukaccal a zsebben behatoltunk a szigetre. P. egy úszós és egy rezgőspicces fenekező botot dobott be, engem meg kedves házigazda módjára beültetett a fa alá a rezgőmmel.
*
Tizedszer dobtam rajta keresztül, amit én kedélyesen fogadtam, ő kevésbé. Ahogy húztam ki a botot, a horgom megint beleakadt a zsinórjába. Csomózás közben valami erősen megcibálta P. damilját. Én visszacibáltam, mire a valami marhára meghúzta, mire én felüvöltöttem, és elengedtem a csomót, P. bevágott, én meg legurultam a parton. Péter kifárasztotta a másfél kilós dévérkeszeget, és betette a vödörbe, én meg felmásztam a parton, és tisztogatni kezdtem a ruhámat. Egyszer csak nagy csattanás és csapkodás hallatszott, aztán Péter felvisított, hogy "szákot, szákot, kiugrott", mire én kiborítottam a kezemben tartott 637 apró forgókapcsot, odakaptam a szákhoz, és legurultam a parton.
*
Másnap délben egyedül mentem le. Beetettem, eltelt egy óra, amikor ritmikus zajt hallottam az erdő felől, mintha Frei Tamás és Batíz András birkózott volna az avarban. Nem ők voltak. Mire visszanéztem, eltűnt az úszóm. A küzdelem végén már egészen a parthoz húztam a halat - amely a szakírók szerint ilyenkor már holtfáradt -, amikor az állat megrázta a fejét, és a horog fölött elpattant a zsinór. Ekkor lépett ki a bokrok közül két turista, akik annyit láttak, hogy egy tengeritehén-mintával díszített pólót viselő figura ijesztően káromkodva nézi a Dunát, aztán eszelős tekintettel féltérdre rogy a parti sárban, kezét hirtelen beledugja a vízbe, és kidob a partra egy 45 centiméter hosszú, 1 kiló 70 dekás dévérkeszeget.
*
A kedvenc horgászboltosom egy izmos, nagydarab, sasfejű öregasszony. Ebédidőben biztos hazarepül, és felbüfög egy kevés előemésztett pockot a kisunokáknak. Nála vettem friss csontkukacot egy héttel később a szigetre menet, ahol T.-vel és dr. I.-vel, a vidám kórboncnokkal volt randevúnk kora délután.
*
Péter amúgy már előbb figyelmeztetett, hogy a kedvenc bokrunk alatt szokott horgászni Ekrem Kemál György, az ismert óbudai horgász, aki a helyet sajátjának tekinti, de ezt viccből nem árultam el T.-nek, aki erősen meglepődött, amikor pár nappal korábban, a sötétben a Dunához kivergődve, egy terepszín kezeslábasba és surranóba öltözött középkorú rohamosztagost talált a tetthelyen, aki részletesen elmagyarázta, hogy mit művelne azzal, aki horgászni merészelne arrafelé. T. élénk képzelőerejű fiú, ezért inkább úgy tett, mint aki csak dzsoggolni jött a botjával, majd E. K. GY. útmutatása alapján átment a szigettel szembeni partra, és nem fogott semmit.
*
Már sötétedett, és még nem volt kapásunk, amikor megint csak csörtetés hallatszott az erdőből. Egy barátságos, gombszerű jagd terrier volt, nem is értettem, miért sápad el T., és miért remeg a szája széle. Mondom neki, hogy te hülye vagy, ez csak egy jagd terrier, mire mondja, hogy ja, csak az a baj, hogy Ekrem Kemál Györgyé. T. rettegett még vagy öt percig, amíg be nem futott E. K. GY. - Nahát - mondtam mintegy köszönésképpen -, mi már találkoztunk egy horgászversenyen.

Ezt egyfelől hasznos dolog volt mondanom, mert a rohamosztagos a meghökkenéstől nem lőtt minket a Dunába, pedig a hajam egy ideje úgy fésülöm, mint Illés Béla. Másfelől kockázatos volt, mert azonnal eszembe jutott, milyen is volt az a találkozás, amitől rekeszizomgörcsöt kaptam, ahányszor csak Gyuri bátyámra néztem.
*
Azon a bizonyos versenyen csónakból lehetett horgászni, az embereket a viadal előtti este sorsolták össze, járművenként kettőt. A névsorolvasáskor derült ki, hogy megjelent E. K. GY., 98 másik horgász és egy kétméteres fekete fiatalember. Ahogy sorsolták a csónakokat, egyre kevesebben maradtak, köztük Gyuri bátyám és a fekete fiú. A csónakok tovább fogytak, E. K. Gy. arcán egyre jobban feszült a bőr. A horgászok nem olvasnak újságot - amit csak sajnálhatnak, mert emiatt nem olvashatnak olyan mondatokat, hogy "a 27 éves ostravai csatár előreláthatólag 10-14 napig nem állhat a Thrashes (vörhenyes gezerigók) rendelkezésére" -, ezért egyedül én viháncoltam. El is kezdtem felskiccelni az Ekrem Kemál Gyuri bácsi megvív a néger csónakossal című nagyméretű olajképem kompozícióját, de a főszereplők az utolsó pillanatban mégis külön hajóba kerültek.
*
E. K. GY. meglepően barátságosnak bizonyult. Akkor mondjuk nehéz pillanatokat éltem át, amikor elmesélte, hogy utoljára a Czigány Jenő-emlékversenyen indult. A dunai dévérekről szóló kiselőadása közben szóba került a Hajógyári-sziget alsó végéből nyíló holtág.

- Jövőre már egyáltalán nem adnak ki oda engedélyt -mondta E. K. GY. - A diszkósok intézték el, hogy nyugodtan árulhassák a kábítószert - tette hozzá egy köpéssel felérő grimasz kíséretében. Túl lassan fordultam balra, így már csak dr. I. felajzottan remegő hátsó felét láttam eltűnni a bokrok között.

- Megnézem azt a holtágat, hátha több a keszeg - sziszegte vissza a politoxikomán boncmester.

-De hát botot sem vittél - suttogtam a lomboknak értetlenül.

A bejegyzés trackback címe:

https://szily.blog.hu/api/trackback/id/tr481186006

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A hivatalban minden munkanap más: H-K-Sz-Cs-P(1/2) 2009.06.23. 10:39:55

Így bloggoltok ti +; A nagy blo-blo-blo-bloggerAz „Így blogoltok ti! + ” pályázat győztes pályaműve    A hivatal, a minisztérium, valamint az Európa Parlament Interblogeriális Bizottsága, illetve a Nolik Antal Kiemelten Hasznos Köza…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Humanic (törölt) · http://macso.blog.hu 2009.06.15. 12:19:48

Más nekrológot nem is találni Gyuribáról. Vajon hová lettek a fogaskerekes zászlók?

vidak 2009.06.15. 12:30:47

@Humanic: gondolom összehajtogatták és eltették a munkásőregyenruha mellé...

larvatus 2009.06.15. 12:40:52

Ezt még anno a narancsban olvastam és rögtön éreztem, hogy ez a sakálos-karimatúrós dolog egy életre megmarad majd az agyam valamelyik hátsó szegletében. Így is történt...

AzHofi 2009.06.15. 12:42:35

Most mi lesz velünk. Nélküle.

Omnibusz 2009.06.15. 13:07:52

Ahha! Szóval itt kezdődött Szily jobbra tolódása!

Medvee 2009.06.15. 13:21:26

@Omnibusz: Meg a péniszirígysége!
Szerintem a gyermekeink már a következő tételt fogják az irodalom érettségin húzni:
Zwack Pétertől a tapírig. A péniszirígység szerepe Szily korai kisprózáiban.

KeeperBp 2009.06.15. 13:30:27

Ezt én is olvastam a naracsban anno es nagyon megmaradt bennem a sztori.
Marmint Abdul :D

Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2009.06.15. 14:19:02

az év mondata:
Ezt egyfelől hasznos dolog volt mondanom, mert a rohamosztagos a meghökkenéstől nem lőtt minket a Dunába, pedig a hajam egy ideje úgy fésülöm, mint Illés Béla.

Effendi 2009.06.15. 14:22:44

Szétröhögtem magam. Most meg megyek horgászni :)

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2009.06.15. 14:40:48

Hogy lehet ilyen geci jól írni. A sakál bégesse le a túrót.

Fitz 2009.06.15. 15:12:27

Na jó, de a huginak azért jó volt? :D

Severus 2009.06.15. 15:16:17

Respect a szerzőnek.

immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2009.06.15. 15:20:54

Legyen neki könnyű a föld.

A halott katona nem lehet ellenség.

Rózsa Misi 2009.06.15. 15:42:32

Azt mondják, hogy halottról jót vagy semmit. Még az ilyen utolsó szarháziak esetére is azt mondják ez igaz lehet.

Tengertánc (törölt) 2009.06.15. 15:50:29

EKGY elment. Mindenkinek jobb ez így.

nemuccaszoc 2009.06.15. 16:02:27

Ja olvastam, hogy meghalt. Ráadásul a népszabiban, nem tudom, minek tették bele.

cikoria · http://cikoria.tumblr.com 2009.06.15. 16:10:08

Kicsit olyan volt a cikk, mint Pelikán József előre megírt vallomása.
Teccett.

fourgee 2009.06.15. 16:28:53

Még mindig nem értem, hogy mi a probléma azzal, hogy összesorsolták egy feketével. Magyarországon nem a feketékkel van a baj, hanem azoknak a leszármazottaival, akik 50 év alatt tönkrevágták az országot, megnyomorítottak sok embert... Azoknak a leszármazottai most meg nagy pofával ugatnak hogy mit kellene tenni.

Egy félig magyar-félig afrikai "félvérről" előbb hiszem el hogy magyarnak érzi magát, mint a kommunisták leszármazottairól...

Chazz Reinhold 2009.06.15. 17:24:52

most akkor felnyitom mindenki szemét, ez a nekrológ egy Hemingway Hommage volt és a keszegnek szólt
tudniillik

kerdeozo 2009.06.15. 17:44:19

ezért utálnak titeket. Vazze most halt meg, miért kell vele szórakozni?

Akármilyen ember is volt EKGY, kíváncsi lennék, ti milyen emberek lennétek, ha az apátokat kivégeznék gyermekkorotokban.

Nolik · http://www.nolikantal.com 2009.06.15. 20:29:44

Rég olvastam és jó most ez a dejavu.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy te meg deltaTHC9-el etetted be magad a cikkírás előtt, de nem ment a színvonal rovására, sőt:-)

FkGP-Fidesz-MDF-? Lengyel Zoli nekrológjához majd valami Lupa sziget trippet rittyentessz?:-)