Fura módon csak tegnap voltam először a Donatella'a Kitchenben a Király utcában, de szerencsére nem vagyok kajablogger, így nem volt kötelező másfél éve kényszeresen elzarándokolnom a helyszínre. Rohadt sokan írtak már az étteremről, így csak annyit, hogy a dizájn bravúros ötös, próbáljon bárki egy ilyen alacsony, nyomasztó adottságú helyiségből nagyvilági teret rittyenteni egyetlen látványelem, az álmennyezet segítségével.
Ketten vacsoráztunk Imolával, rég volt ilyen, viháncoltunk is. Mivel a helynek meghökkentő módon nincsen weblapja, csak hozzávetőleg tudom megmondani a fogásokat.
Ha van gyűlöletes szó, az a köszöntőfalat, tehát a köszöntőfalat kiválóan roppanó, olajos-fokhagymás pizzakenyér volt. Rendeltem egy orvietói fehéret, ásványvizet, és jöhettek az előételek.
Imola vargányás-sajtos polentája súrolta a tökéleteset, a krémes, de nem egynemű állagával, a nem túlfőzött, zamatos gombákkal és a néha váratlanul megjelenő olvadt sajtszálakkal. Étlap híján fogalmam sincs, milyen sajt volt. Az én bazsalikomolajos polipcarpaccióm sajnos az este negatív meglepetésének bizonyult. Rajongva imádom a polipot, első kimondott szavam a carpaccio volt, de ez egy jellegtelen-íztelen, a szó összes értelmében lapos fogás volt.
A főétel elé én még beillesztettem egy köztes fogást, egy kis adag vargányás-másféle sajtos rizottót. Én laktam Verona mellett egy hétig egy klasszikus mamma által igazgatott vendéglátós családban, őj majdnem minden nap valamilyen rizottót ettek, utoljára (és először) ott találkoztam ezzel a perfekt állaggal, a szaftos, puha, mégis picit roppanó rizsszemekkel. Ez a fogás bármilyen skálán a maximum pontot kapta volna.
Ezután hozták ki Imola pizzáját, a Fagatto nevűt, az este tematikájához igazodva vargányás-pármai sonkás-mozzarellás-rukkolás feltéttel. Nem akarok nagy szavakat használni, de kénytelen vagyok: titokban a Donatella"s lett Magyaroroszág messze legjobb pizzázója. Vékony, ropogós tészta, friss, fantáziadús, jól házasított feltétekkel. És bónusznak olcsó is, a hely kategóriájához mérten feltétlenül, hiszen a pizzák 1600 és 2700 HUF között vannak.
A főételem a konyhafőnök ajánlatai közül a tonhalsteak volt citromolajos zöldsalátával. Ez nem tudta tartani a magas színvonalat: a ton ugyan friss volt és ízes, de a hely színvonalához képest botrányosan sütötték meg: az egyik szelet még úgy-ahogy elfogadható volt, de a másikat ÁTSÜTÖTTÉK a barbárok, nemhogy nem volt nyerses a közepe, de rendesen átsült, ami gyilkosság.
Desszertezni persze már nem bírtunk, a számla még egy üveg szicíliai vörössel és borravalóval 28 ezer lett. A nemzetközi csúcskonyhás bohócfogásokat nem kóstoltuk, ilyenekből is akad, a rusztikus olasz vonal ételei igen meggyőzőek voltak, a hely atmoszférája kellemes, Zsolt, a kopasz pincér szuperkedves, az se lehetetlen, hogy egyszer visszajövünk ide.
Zuhanyoznál Horváth Csabával? Bejön a Rogán Tóni?
Sünpina és lábatlan szexasszony az indexes tárgyalóasztalon (18+)
Nem lesz öngyilkos a bloghentes a Nagycsarnokban - Egy újabb fajta herkentyűburger
Nick Denton az internet római császára lett (updatelve)
Képes még egyszer elbukni a Fidesz és visszajönni az MSZP?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
