Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
én nem véletlenül drukkolok az MTK-nak.
Továbbmegyek, drága Bolgár úr: senki se véletlenül drukkol az MTK-nak, azt ugyanis idővel a legszórakozottabb professzor is észreveszi, hogy minden második hétvéégén több száz, szerencsés esetben több ezer fiatal férfi dalban mocskoszsidózza egy beton emelvényről. Vagyis az MTK-drukkersághoz komoly, tudatos vállalás kell. Én 12 évesen döntöttem, amikor hatodikban Kurucz Kati behozott az osztályba egy csomó izgalmas kártyanaptárt, amikről kiderült, hogy nem is kártyanaptárak, hanem éves MTK-belépők, mert a Kurucz Kati mamája az MTK-ban dolgozott. Nem találtam még egy ekkora hülyét, így egyedül villamosoztam ki a Salgótarjáni útra, ahol a rég bezárt állóhelyi kanyarban foglaltam pozíciót, a kapu mögött, egy nagy csapat izgatott bácsika között.
A szektoromban legalább 80 év volt az átlagéletkor, és én még sosem láttam ilyen öreg embereket ilyen nagyokat köpni és ilyen érdekesen káromkodni.
A Tatabánya ellen játszottunk, azaz akkor még játszottak. Mind a két csapat színe kék-fehér, így az egyikük tiszta fehérben nyargalt. Én a focit baromi szenvedélyes dolognak képzeltem, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy életem első meccsén ugyanannak a csapatnak a drukkerei fognak kis híján összeverekedni egymással a szemem előtt, azaz a szemem fölött fél méterrel, ráadásul azon, hogy melyik a hazai csapat, amelyiknek mindannyian szurkolnak. Előbb a fehérek rúgtak egy gólt az előttünk lévő kapuba, mire bácsikák egyik fele tombolva ünnepelni kezdett, a másik fele gúnyosan cöcögött. Aztán a kék-fehérek raktak be egyet a láthatatlanul messze lévő túlsó kapuba, és megfordult a szereposztás, az eddig csujogatók cöcögtek és viszont. A fehérek jöttek megint, aztán hazamentem, és a Népsportban cöcögve elolvastam, hogy kiszívtunk 2:1-re. Mivel a klasszikus pesti kabaré rajongójaként akkor már tisztában voltam azzal, milyen a vérbeli zsidó humor, azonnal elköteleztem magam az MTK mellett.
Elkalandoztam, drága Bolgár úr. Ott tartottam, hogy ha a Húsosnak drokkolok, elvárom a büfében a jó fasírtos zsemlét, és én, kimondom kereken, nem azért járok sok-sok éve MTK-meccsre, hogy ügyetlenül, lassan fosszanak meg a pénzemtől!
Az történt, hogy véletlenül időben, a sípszó előtt 10 perccel érkeztem meg az MTK-Kispestre, de mire bejutottam a lelátóra, pont lement Molnár Marcell elfogulatlan szemlélők szerint csodálatos bombagólja a nyolcadik percben, és nem volt ismétlés. Azért maradtam le a gólról, ami egyébként a meccs okozta élvezetek 33,3 százalékát jelentette, mert 18 perc alatt jutottam be a stadionba, bár a tízezer férőhelyes csodakatlan MTK-s felén kábé ötszáz ember tökmagozott összesen. 18 perc alatt jutottam be, mert azon az oldalon, ahol érkeztem, mindössze egy pénztár volt nyitva, benne egy titokzatos fiatalemberrel, aki a minden nagy pénzzel fizető vásárlót elküldött a tökmagárushoz váltani, jóllehet láttam, hogy egy kartondoboznyi vegyes papírpénz van az ölében. De ha a fiatalember normális lett volna, az egy darab pénztár nyilvánvalóan akkor sem képes még ennyi kuncsaftot sem kiszolgálni. Ötven méteres sor alakult ki egy meccs előtt, miközben a helyek tizedét sem töltötték meg a fanatikusok. Meghökkentő, hogy ezek után még képesek arra panaszkodni, milyen kevés a néző.
Bent egyébként jó volt, mármint kellemes langyosság némi gyepillattal és elég szar, de
legalább nem eseménytelen meccsel. Sajó az MTK-drukker költő révén megismerkedtem életem második MTK-drukker költőjével, Garami mester elszunyókálhatott, mert végig fent hagyta Gosztonyit, a lajhárlelkű szerencsétlent, viszont lehozta Molnár Marcellt, aki meglepően ügyes volt. A Nemzeti Sport által oltárra emelt Sisa Tanár úr Kispestje elképesztő gyenge, Mackónak azért szuper haja van, amire lehetne építeni.
És lett új idényszerelmem, akit hagyományosan az első meccsen szoktam kiválasztani, hiszen úgyis minden idényben kicserélődik a csapat. Az új szerelmem Lencse László, aki nem az új Béla, hanem az új Romario, fasza gólt lőtt a hosszú alsóba, egy csomószor jól tartotta meg a labdát a két fejjel magasabb védők között, volt egy príma, félfordulatos lövése alig mellé, utána meg igazán elegánsan reagált arra, hogy a Kispestnek drukkoló fajkutató szakemberek kórusban cigányozták, ugyanis a meccs végén megtapsolta őket.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.