Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Amikor pár napja beposztoltam egy emberevős képsorozatot, pusztán az foglalkoztatott, hogy az ember (ez esetben én) miért kattint újra meg újra olyan fotók linkjére, amiket egyáltalán nem szeretne látni, sőt amik irtózást keltenek benne. Ezért is tettem bele szavazógépet, amiből kiderült, hogy bár előre elmondtam, hogy iszonyú lesz és nem érdemes, a válaszolni hajlandók (több, mint kétezren voltak) 65 százaléka mégis végignézte a fotókat, miközben a háromnegyedük azt állította, hogy egyébként nem csípi az ilyen látványt. Maga a képeken látható konkrét esemény, a fotószéria hitelessége és körülményei ebből a szempontból egyáltalán nem számítottak, így őszintén szólva meg sem próbáltam utánanézni, miért mosolyog olyan büszkén a nagy csapat thai nő és férfi egy fekete fickó aprólékos kicsontozása közben. Csak borzongtam.
NAK azonban megmentett a túl hosszú borzongástól, amiért örök hálám.
Így kiderült, hogy egyáltalán nem emberevésről van szó, hanem egy Thaiföldön is ritka buddhista temetési aktusról. A képeken a pattayai Sawang Boriboon Rescue nevű önkéntes vallásos mentőszervezet tagjai láthatók, akik sok más vöröskeresztes jellegű munka mellett mellett arról is gondoskodnak, hogy a családjuk által el nem hamvasztott halottak (például balesetek vagy bűncselekmények áldozatai) átkerülhessenek a túlvilágra. A thai buddhisták ugyanis azért égetik el a halottaikat, hogy a lélek kiszabadulhasson a testből. Ha valaki meghal, és égetés nélkül temetik el, a lélek a test foglya marad, amíg valaki megfelelő módon ki nem szabadítja. Mivel a hitük szerint a föld tisztátalanná teszi a beletemetett testet, aki egyszer el lett temetve, annak a húsát teljesen el kell távolítani a csontokról, hogy azok elégetése után végre a visszakerülhessen a nagy körforgásba. A képeken szereplők azért tűnnek teljesen normálisnak, mert azok is, és azért mosolyognak, mert örülnek, hogy éppen a legnagyobb jót tehetik egy fogoly lélekkel.
Hát nagyjából ennyi volt a képek háttérsztorija. Itt egy link a szervezet oldalára, ez egy másik akciójukról szóló hír, ez egy BBC-anyag egy kicsit hasonló, de tömeges akcióról, ez pedig egy fórumbeszélgetés, amiből sok minden kiderül.
A posztom csodás mellékhatása volt, hogy eddigi összes könyvem címadóját, Para-Kovács Imrét nanoesszé írására gerjesztette emberevés témában, íme Imre vendégvéleménye, az első ilyesmi a blogon:
Éppen három éve kattantam rá az ázsiai horrorfilmekre, melyekben az emberevés sokkal
természetesebb, mint az amerikai vagy európai alkotásokban. Sokkal inkább tudatában vannak, hogy a hús csak hús, viszont ezáltal sokkal komolyabban veszik a lelket, mint tényezőt. Nem csak ezen filmek miatt, de magam sem borzadok el különösebben egy ilyen sorozattól, hiszen virágozzék minden virág, nincs semmi ésszerű oka az ember megkülönböztetésének az állattól, ahogy a kutya sem különbözik a disznótól, csak a tudatunkban, viszont itt a testről van szó. Elméletem szerint az emberré válás sokkal hosszabb folyamat, mint ahogy képzeltük, és egyáltalán nem fejeződött be, a Föld lakosságának jelentős, kilencven fölötti százaléka csak felöltöztetett és viszonylag jól idomított állat, viszont előtte áll még a nagy kaland. Éppen ezért pihentetnek engem az ilyen borzalmak, mert amikor kimegyek egy Takashi Miike film, vagy a fenti képsorozat után a Moszkva térre, egészen megnyugtat, hogy senki sem vágja le a fejem, pedig megtehetné, csak a szocializációnak hívott idomítási folyamat során reá rakódott vékony hártya tartja ettől vissza, ami – lássuk be – elég bizonytalan...
Para-Kovács Imre
Képes vagy nem megnézni egy emberevést bemutató rettenetes fotósorozatot?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.