Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Tegnap délután, már sötétben elmentünk szánkózni a gyerekkel meg a kutyával a 11-es busz végállomásánál lévő erdőbe. Puma mudi, ennek megfelelően villámgyors és idegbeteg, de van egy vitathatatlanul jó tulajdonsága, hogy sosem szökik el. Sőt 20 méternél messzebb se csavarog e soha. A szánkózás végén már majdnem a kocsinál jártunk, amikor elrohant, és nem jött vissza. Az erdőből két furcsán elhaló, vinnyogó vakkantást hallottunk, oszt semmit. Hiába kiabáltunk. A vinnyogó vakkantás irányában van a hajléktalanok erdei tábora, sátrakkal, kunyhókkal. Azonnal rájöttünk az Imolával, hogy mi történt: a geciládák elkapták és megfojtották a kutyát. A családot visszaküldtem az autóhoz, hogy ne lássák a brutalitást, és elkezdtem gondolkozni. Felborítsam a sátraikat egyből, vagy előbb fenyegessem meg őket, hogy agyonverek mindenkit, ha nem adják vissza a kutyát? Nyilván alultápláltak, egy ütés egy hajléktalan, de mi van, ha bűzzel térdre kényszerítenek? Jobb taktika fenyegetni, vagy legyen inkább lerohanás, hogy ne legyen idejük eldugni a kutya hulláját? Mert élni már nyilván nem él, hangot ugyanis nem adott. Hallgatóztam percekig, tuti döglött. Nem voltam persze olyan nagy legény, végül ugyanis a rákérdezés mellett döntöttem, de minden sátorból azt dörmögték ki, hogy nem láttak kutyát. Körbementem a közeli ösvényeken, ordibáltam, nem jött, aztán csendben visszalopóztam, felkészülve a támadásra. Kutyatémákról beszélgettek bent, ha már ötletet adtam. Aztán arra gondoltam, hogy a megfojtott, talán már ki is belezett Pumát rosszabb lenne látni, mint nem. Majdnem sírtam a tehetelenségtől, ahogy visszamentem a családhoz. A rohadékok, ahogy elhajtunk, azonnal nekiállnak a mudifőzésnek. Hívjak ide rendőrt? Kiröhögne, ha egy elrabolt, raádsul döglött kutya miatt föl akarnám ráncigálni a havas erdőbe. Ekkor vettük észre 200 méterrel arrébb a Pumát, aki, mint kiderült, egy macska után szaladt el, és hibátlan ősmagyar ösztöneinek köszönhetően nem talált meg minket.
Ütközések címmel forgatókönyv írásába kezdtem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: