Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Az Index 10 éves születésnapi blogjához válogattam a legjobb olvasói leveleket, amikor egy kutyasétáltató szünetben ezt olvastam az ÉS második oldalán:
Személyi hír
Ez évi 18. számunk (2009. április 30.) History című tévékritikájába a szerző, Kondor Ferenc (alias Dérczy Péter) személyes konfliktusán alapuló, a cikk tárgyától független, súlyosan sértő kijelentés került. Rendkívül sajnáljuk, hogy ez a szöveg átcsúszhatott a szerkesztőségi szűrőkön, és bekerülhetett a lapba. A sértettől elnézést kérünk, a megfelelő konzekvenciákat levontuk. Dérczy Péter május 11-e óta nem dolgozik nálunk, a prózarovatnak szánt kéziratokat átmenetileg kérjük az es@es.hu címen az olvasószerkesztőnek küldeni.
Nahát.
Kondor Ferenc nekem annyiban személyes ügy, hogy hónapokkal ezelőtt életem egyetlen olvasói levelét írtam meg miatta, egy bolondos éjszakán, azóta sem tudom, miért. Igazi hülye olvasó módjára felelősségre vontam az ÉS szerkesztőit, hogyan bízhatták a lap sok éve híres, jobb pillanataiban híresen szórakoztató tévékritika-vonalát egy olyan rosszul író, halálosan modoros, nevetségesen nagyképű szerzőre, mint Kondor Ferenc. Nem válaszoltak, most vicces elképzelni, hogy azért, mert talán maga Dérczy Péter olvasta el a mailemet. Meg amúgy is, mit lehet egy ilyenre válaszolni.
Na de ki lehet a titokzatos ember, akit Kondor megsértett? Az ÉS dicséretes módon nem szedte le az írást a weboldaláról, így perceken belül belevághattam a kritikába, ami így kezdődik:
A történelem az élet tanítómestere - valahogy így állították a régi rómaiak, s talán lehetett ebben némi igazság, de azért azt is hozzá kell tennünk, hogy persze ezek a régi rómaiak még nem ismerték a Magyar Televízió 46 részes, Nagy György vezette Magyarország története című monstruózus filmsorozatát, melyet vasárnap, április 25-én kezdett vetíteni az m1. Mert ha ezek a régi rómaiak esetleg valamilyen sajátlagos módon mégiscsak értesültek volna a műről, ne adj' isten láthatták volna a művet, legalábbis az első részét, ahogy magunk is, akkor, talán-talán, átírták volna e mondást, vagy mindenképpen megszorító lábjegyzeteket fűztek volna hozzá, mondjuk körülbelül ilyenformán, hogy:
most vegyetek nagy levegőt, mert a terjengős indítás után jön a meglepetés:
a történelem az élet tanítómestere, de ez nem vonatkozik a Magyarország története nevezetű halmazra, hogy már megint matematikai képzettségünket fitogtassuk a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgató-helyettese, gazember Győri Ervin előtt, persze érdemtelenül.
Amikor papíron olvastam két hete, valahogy átcsusszantam a gazemberezésen, talán azért, mert a "gazember" szó olyan végtelenül modoros, hogy Győri Ervint valami fikciós figurának képzeltem. Pedig nem az, most megnéztem, tényleg a Rényi intézet helyettes vezetője. Szóval ő volt az a peches ember, aki, ki tudja, milyen ügyben, bajuszt akasztott Dérczy Péterrel.
Napilapos újságíró koromban baromi jól szórakoztam azon, hogy a kollégáim mennyire gyűlölték az ÉS-t, amiért Kovács főszerkesztő hosszú sorozatban genyózott az amorális magyar "sajtómunkásokkal". Ezek után - amellett, hogy legfőképpen szórakoztató - végül is szinte kötelező volt tőlük egy ilyenért azonnali hatállyal kivágni egy szerkesztőt. Cikk miatti azonnali kirúgást a Magyar Hírlapnál láttam egyedül élőben. A gazdasági rovat egyik munkatársának egy szép laktanyai napon - itt volt a szerkesztőség, együtt a Honvéd Népi Együttessel - szóval a haveromnak hirtelen kisütötte az agyát a sok rettenetes sajtóközlemény, és úgy érezte, itt az ideje egy újabb MTI-viccnek. Berakott a rendszerbe egy ál-MTI-hírt arról, hogy többszáz százalékkal emelkedik a cement ára, mert a világtermelés zömét adó dél-afrikai cementbányákban sztrájkolnak a munkások. Mivel olyan béna volt a rendszer, hogy a beérkező MTI-hírfolyamba bárki belenyúlhatott, és módosíthatta a hírek szövegét, klasszikus viccnek számított, hogy az ember megtartotta a hitelességet garantáló kódolt sorokat a hír elején, majd a szövegtörzsbe beleírt valami egetverő hülyeséget. Gyermeteg "vicc", jóérzésú ember nem nevet rajta, ezért is volt éveken át népszerű az újságírók körében.
Mivel a főhősünk célja is csak annyi volt, hogy a szerkesztők röhögjenek egy jót, olyanokat írt bele, hogy a nyers cementénél is durvábban az egekbe szökik olyan, minden építkezésen alapvető feldolgozott termékek ára, mint a cementhír vagy a cementfax. Az álcementhír természetesen az összes szigorú szűrőn átment, vagyis egy ügyeletes szerkesztő észrevette, a másik meghúzta és lapzárta előtt még betette a pesti kiadásba. Jellemző módon nekik nem lett különösebb bajuk, az újságírót viszont rövid úton kirúgták.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.