Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Oldalast sütni hálás dolog, mert szinte lehetetlenség elrontani. A hús annyira zsíros-szaftos, hogy kiszárítani képtelenség, és annyira zamatos önmagában is, hogy igazából szinte mindegy, mit kenünk rá, mindezekhez képest fillérekbe kerül. Az oldalas éppen ezért a szmóker szakácsok és a zabolátlan fantáziájú konyhai kísérletezők kedvence. Jól megy hozzá a töménytelen fokhagyma, a sör, a szójaszósz, bármi, ami édes, aztán a kömény, a chili, a gyömbér, a szerecsendióvirág, a pirospaprika, de valószínűleg tejszínnel, kakaóval, cipőpasztával és kormányelőterjesztésekkel megspékelve is finom lenne.
Tegnap Imola hozott egy kábé másfél kilós darabot, meg két éhes gyereket, sokat pácolgatni nem volt idő, villámgyorsan kellett cselekedni. A gyerekek a héten kotyvalékosat játszottak és egy gusztustalan masszába beleszórták a szárazfűszer-készletem kétharmadát, úgyhogy ezúttal nem lehetett pipiskedni, pár alapízzel kellett megoldani az oldalassütést. Ha van időm pöcsölni, mostanában pirított-őrölt száraz fűszerekkel szárazpácolom be, és barnasörrel locsolgatva sütöm meg, de ez nem az a helyzet volt, mondom.
Az oldalast - ezúttal bőrös verzióban - erőteljesen bedörzsöltem sóval és őrölt köménnyel, mert az istennek nem találtam a római köményt. Egy drogoszacskónyi limelevelet felcsíkoztam, öt gerezd fokhagymával, és pár, a kertben szedett zsályelevéllel együtt bedobtam a fűszerörlőbe, majd lendületesen meglocsoltam Worchestershire-szósszal és megnyomtam a gombot. A péppel bemasszíroztam a két darabba vágott húsxilofont. Egy tálkában összekevertem elég sok szójaszószt harmadannyi mézzel, majd az adag egyik felével elborítottam vele a tepsibe fektetett, eddigre már sós-köményes-limelevél-zsálya-pürés oldalasokat, a másik fele maradt a tálkában. Egy-kettő-három, mondtam, és kész is volt a gyorspácolás. A hús tetejét teleraktam zsályával, mert a levelek ropogósra sülve csodálatosak. A sütőt az egész (15 perces) folyamat elején beindítottam, véletlenül emlékszem, hogy 180 fokon. Sütés közben kétszer-háromszor rákanalaztam a mézes szójaszószból. Akkor van kész, ha beleszalad a villa, a teteje gusztusosan sötétbarnás-foltos, alul pedig összegyűlt a meglepő mennyiségű, egészen sűrű, barna pecsenyelé. Aki igényes, az zsírtalanítja, de én nem vagyok az, simán rávetettük magunkat. A limelevéltől olyan könnyed, életigenló stichje van, mintha nem is durván zsíros disznót ennénk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.