Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Miért iszik az ember pálinkát? Hogy berúgjon. Miért zuhanyozik? Hogy lemenjen róla a kosz. És miért olvas Debreczeni Józsefet? Hogy jót mulasson egy sértett pulykakakast formázó szerző Orbán Viktor-hisztériáján. Kedvenc politikai pulykánk ezúttal sajnos csalódást okoz, mert olyan könyvet állított elő, aminek a legjobb részei a doktor Kende-idézetek. Gondolná az ember egész pontosan 425 oldalon keresztül, amikor, döbbenetes fordulat történik, és minden idők egyik legfurcsább és legerősebb könyvbefejezésében a szerző felkészül a halálra, de akkora pátosszal, hogy Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső és Petri György elbújhatnak a sarokba. Hibái ellenére a szezon kihagyhatatlan alkotása Debreczeni József Arcmás című könyve, ami soha ki nem találnák, hogy kiről szól.
Elképesztő sebességgel zakatol a történelem kereke! Amikor először a kezembe vettem Debreczeni József könyvét, a szerző társadalmi-politikai státuszát könnyű volt definiálni, nagyjából így: „szoclibfaló MDF-es közíró-parlamenti képviselőből lett Orbán-tanácsadóból lett Gyurcsány-vallású Orbán-gyűlölő közíró.” Kétszer elolvastam a kötetet, rágódtam rajta egy sort, erre most mi a helyzet? Debreczeni szoclibfaló MDF-es közíró-parlamenti képviselőből lett Orbán-tanácsadóból lett Gyurcsány-vallású Orbán-gyűlölő közíróból a szoclibekkel közösen induló MDF-es képviselőjelölt lett. Ezt a ruganyosságot Tamás Gáspár Miklós is megirigyelhetné.
Következtetések egy korához képest jól fejlett lánymellről
Debreczeni könyve a látszat ellenére nem politikai esszé vagy röpirat, hanem kísérletező irodalmi alkotás. Az alkotó ugyanis azzal az Esterházy Pétertől is bátornak számító húzással indít, hogy az előző, Orbán Viktorról írott könyvét kicsit remixelve szinte egy az egyben visszaidézi az első párszáz oldalon. Azzal az apró különbséggel, hogy ugyanazokból az anekdotákból most pont ellenkező következtetéseket von le, mint legutóbb. Nekem is volt ilyen, hatodikban hirtelen megfogtam V. Hedvig politológusfej méretű mellét, mire Hedvig, aki éppen P. Gabival cigizett, rám nézett, és azt kérdezte: „Mit akarsz, te kis féreg?” Akkor megszégyenülve elszaladtam, nyolcadikra viszont már rájöttem, hogy Hédi igazából rettentően kívánta azt a szervemet, amit akkoriban sajnos több alkalommal „a gégemikrofonom”-ként emlegettem, és a sztorit onnantól ennek megfelelően meséltem a barátaimnak.
Szakrális Orbán-gyalázás
A könyv ígéretesen indul, az előszót megelőző prológus ugyanis Dorian Gray történetét ismerteti azoknak a nehéz fejű chartás nénikéknek a kedvéért, akik a borító megtekintése után sem értik, mire megy ki itt a játék.
Izgalmas, és elmélyültebb teológiai vizsgálódásra érdemes jelenség, hogy az Orbán-gyalázásnak a katolikus, sőt a görögkeleti szentmise merev szabályait megszégyenítő liturgiája alakult ki, amihez DJ szigorúan ragaszkodik. A tapasztalt olvasónak ki sem kell nyitnia a kötetet, hogy fejből mormolja a hiszekegyet, miszerint „kisfaluszegénységerőskezűapatestifenyítéstúlsokfociszakkolégium- mindekésőbbitmeghatározóbarátikördurvábbakezekazsidóknálúgy- összetartanakámen”. Debreczeni az Arcmás első harmadában hozza a kötelezőt, úgy tud egy kisiskolás mindenkire jellemző élményeiből egyenes következtetéseket levonni a későbbi neo-Gömbös Gyuláról (falhoz vágta a bejglit!), ijesztő jellemhibának beállítani mindannyiunkkal megeső apróságokat (mekkora náci már, berúgott a leszerelőbulin!), hogy mestere, doktor Kende is felhúzná a szemöldökét.
Kétely nélküli parasztok
Felhúzná, de nem tapsolna, a tanítványnak ugyanis csak felvillanásai vannak, tartósan képtelen hozni a példakép túlhabzó hisztériáját. Az vicces azért, amikor a tápos íróasztalvitéz átvedlik parasztszakértővé - „A kemény falusi életformának van még egy nagyon fontos (…) vonatkozása: együtt jár vele egyfajta kételynélküliség” -, illetve fociguruvá – „a Felcsút igazolt játékosaként folytatta, amíg csak lehetett (s egy kicsit még azután is.)” A fociidézetből is kiviláglik Debreczeni alapfilozófiája: mivel Orbán a kislábujja utolsó sejtjéig gonosz, az életének nem létezik olyan jelentéktelen megnyilvánulása, ami ne a Sötét Oldal jelenlétéről árulkodna.
OV állandóan futballozik, ami szerzőnknél nagyjából azzal egyenértékű tevékenység, mintha ő alapította volna meg a Waffen SS-t.
Igazi demokraták az emberpiacon
A szerző Orbán egyetemi éveit is a Kende-kánonnak megfelelően mutatja be. A vérvád ugye az, hogy a főhős itt olyan szoros barátságokat köt, hogy azóta is „a fiúk” szorosan, sőt betegesen összetartó, belterjes közösségére épít: innen választ feleséget, munkatársat, minisztert. És megbocsátja a közeli barátai hibáit! Ellentétben velünk, egészséges demokratákkal, akik totál ismeretleneket veszünk feleségül, bizalmas alárendeltjeinket pedig a Moszkva téri emberpiacról választjuk. És az anyánkat is elkergetjük a háztól, ha bénázik egy sajtótájékoztatón.
Játsszunk zsidózósat!
Lazításnak egy kis játék. Ki mondta az alábbiakat, mikor és hol? „Ezeket (…) van, ami összetartja: a (…) közös múlt hihetetlenül erős csoport-kultúrája és csoport-nyomása. (…) Együtt elszánták magukat: mi vagyunk a jövő! Itt nincsenek egyéni tulajdonságok. Csak fölhalmozott csoport-adottságok (…) vannak, csak ezek számítanak. Nincs is más választásuk egyénenként, mint együtt hatalmon maradni. Ám minél tovább marad hatalmon a csoport, annál paranoiásabb, annál gonoszabb lesz. Annál bosszúállóbb lesz a tízmillióval szemben, aki nem érti őket. (…) A csoportnak mindig szüksége van aktuális ellenségre, mert csak úgy tud létezni.”
A.) Prohászka Ottokár antiszemita püspök 1939-ben, a II. zsidótörvény parlamenti vitájában a zsidókról
B.) Júszef el-Kudszi a kuruc.infón a zsidókról
C.) Debreczeni József a Kéri Lászlót idéző Dr. Kendét idézi az Arcmásban, a Ménesi úti kollégiumban tanuló és lakó, a Fideszt később megalapító társaságról
A rendszerváltáskori Orbánt felidéző részben Debreczeni személyisége látványosan meghasad. Egyfelől nem tudja nem elismerni a Nagy Imre-temetésen elmondott beszéd hatását és OV kommunistákkal szembeni karakán kiállását, másfelől pár sorral később képes rosszallóan leírni, hogy Orbán akkori politika-felfogását „a türelmetlenség, a politikai akaratérvényesítés kizárólagosságának igénye” jellemezte. Ami ugye az elnyomókkal szemben nyilvánult meg. Példátlan. Egy igazi polgári politikus nyilván sosem lenne türelmetlen egy kommunista diktatúrával. Hát Debreczeniék nem is voltak azok, hiszen az MDF akkoriban önmagát a kormányzat és az ellenzék közé pozícionálta, aztán paktumot kötött az állampárttal, hogy Pozsgay Imre lehessen az első szabad köztársasági elnök.
Orbán Viktor sapkája
Szerzőnk nem a kérlelhetetlen logikájával bilincseli le az olvasót. Kimondja például, hogy a Fidesz 1994-es, brutális választási vereségének jelentős részben az volt az oka, hogy az addig őket istenítő balliberális sajtó drasztikusan ellenük fordult. Aztán így folytatja: „Ekkor vonták le azt a torz következtetést, hogy a politikában kizárólag a saját kezükben tartott, általuk uralt és ellenőrzött, sőt működtetett sajtó révén lehet boldogulni.” Orbánt ezen kívül felváltva gyalázza és dicséri, amiért 1994-re a posztkommunisták és korábban liberális szövetségesük ellen fordult. Ugyanígy kap az ex-miniszterelnök akár pár soron belül bakancsrúgást és simogatást, amiért 1998 után megpróbálta szétbombázni a posztkomancs hatalmi elitet és ezzel párhuzamosan megteremteni annak jobboldali párját. Orbánt szerzőnk pont azért ekézi oldalakon át, amiért Gyurcsány Ferencet csodálja, az ügyes médiapolitizálása miatt.
Recskázott a barátom
Debreczeni, a kifinomult, polgári, lateiner szerző meghökkentő eszközöket hajlandó bevetni a magyarságra támadó Ördög ellen. Nem szégyelli például elsütni a „van egy barátom”-trükköt. Az Orbán miniszterelnöki időszakát összegző fejezet végén a bátor tollnok „egy ismerősét” idézi, aki szerint Orbán Viktor egyszerre potenciális államférfi és „közönséges balkáni lótolvaj”. Aha, nekem meg van egy barátom, aki annyira izgult gimiben, amikor pornólapot készült venni az újságosnál, hogy egy ilyen túra egy órán és 3-4 kilométeren át is tarthatott, mire elszoruló torokkal ki merte nyögni a barátom, hogy „khrrrrm egy őkáemmet kérek”. Ugyanebben az összegző szakaszban O.V. manipulátor és politikai keresztapa. A szerző ötössel végzett a kendeképzőben, így készségszinten műveli a „bedobok egy ellenőrizetlen, borzalmas pletykát az idegbajáról, de rögtön rávágom, hogy ez persze csak pletyka”-taktikát.
A kötet középső részében már nem állunk meg a keresztapaságnál, röpködnek a mussolinizések és a nagyjából a „van egy barátom” szintjén mozgó hitlerezések. A csúcs az a közepes hosszúságú mondat, amelyben Orbánt két könyvsoron belül egyszerre hasonlítja Peronhoz, Lukasenkóhoz, Hugo Chávezhez és Mihail Szaakasvilihez. Korszerűtlen dolog, hogy Jabba és a Galaxis császára egyszerűen kimaradtak innen. Az a mondat sem rossz azért, ahol a Sith Lovag nagystílű bűnöző, geng-főnök, keresztapa és holmi rablóvezér, in one.
Gyurcsány mint mitikus mackó
Aztán hatalomra kerül Gyurcsány Ferenc, és Debreczeni fuvolájából végre édes dallamok röppennek elő. Ennek a szakasznak egyik csúcsa, ahol Orbán egy természeti nép primitív vadászaként jelentik meg, akik babonásan retteg attól, hogy kiejtse a félelmetes Gyurcsány-medve nevét. Na, persze a riadt vadász pár lappal később már jól fejlett Rém, akit a politikai korrupciónál is „súlyosabb, sötétebb dolog” árnyékol be. „Aminek ráadásul alighanem egy része bukott csak a zavaros víz fölé” – mondja az író, én pedig még 150 oldalon át retteghetek a mocsárból előtörő populista-fundamentalista csápok képétől.
Pörgessünk bele: a sok unalmas vakera között olyan gyögyök csillognak, mint
* a városi gerillavezérek egyenruhája a zippzáras, fekete bőrdzseki
* a 2006-os választási kampányban Gyurcsány Ferenc „igazsága erősebb volt ellenfeléénél”
* „(…) a bagoly már nem azt mondta a verébnek, hogy nagyfejű, hanem ezt: „te büdös bagoly”!”
* the bagoly strikes back: „Jobboldali bagolyként erőszakossággal, gyűlöletkeltéssel, göbbelsi módszerekkel vádolja a megszeppent baloldali verebet.”
* Pár oldallal később: „Orbán rendre dehumanizálja ellenfeleit. Ne finomkodjunk: állatként beszél róluk.”
* Gyurcsányról és a 2006-os választásokról: „Hogy hazugsággal nyert? Ő maga mondta? A vizeletmintája a hivatalos mérésnél negatív volt. A többi: mese.”
* „Jobboldali sajtó viszont – demokratikus értelemben – nincs is Magyarországon.”
* Orbán (…) tökéletesen alkalmazza (…) a gyűlöletkeltés klasszikus, hitleri receptjét.”
* A 2006-os államháztartási krízist az akkor ellenzékben lévő Orbán által „az abszurditásig fokozott osztogató-ígérgető pártpolitikai licit” okozta
Mindennek vége
Sajátos a kötet szerkesztése: bár Debreczeni a könyvet azzal marketingolta, hogy abban leleplezi, mire is készül Orbán a várható választási győzelme után, a téma csak a 416-dik oldalon kerül elő, és tíz oldallal később vége is a mondjuk egy nagyobb ÉS-cikk terjedelmének megfelelő elemzésnek. Nem tudunk meg többet annál, amit Debreczeni százszor lenyilatkozott az utóbbi hónapokban: megszűnik a többpárti demokrácia, elhalasztják az ősszel esedékes önkormányzati választásokat, ami mondjuk mindegy, hiszen 15-20 éven belül úgyis csak az Egypárt nyerhet bármit, Orbán örökös elnök lesz az új, fundamentlista-prezidenciális rendszerben, a sajtó megszűnik, az Alkotmánybíróság dettó, és nyilvános vadászatok lesznek szocialistákra. Hogy miért? Mert Debreczeni tudja, hogy Orbán Viktor titokban ezt akarja.
Minek izmozott Petri György?
És ekkor, 429 oldal toporgás után, amikor az eltikkadt olvasó már végképp nem számít rá, Debreczeni olyan váratlant húz, ami egycsapásra a magyar halálirodalom Kosztolányihoz vagy Pilinszkyhez fogható óriásává avatja. A „Nekrológ” című rövid fejezetben először a viharos égnek feszíti lantját, hajóra ül a háborgó tengeren egy „ködös, félelmetes és ismeretlen (másrészt meg nagyon ismerős) földrész felé”, és közben elsiratja a Magyar Köztársaságot. A fedélzeten, csak úgy mellékesen, megnyeri a „hogyan lehet a leghülyébben megfogalmazni, hogy ’nem vagyok zsidó’”-vetélkedőt ezzel a mondattal: „Sem én, sem a felmenőim nem tartozunk azok közé, akiknél a huszadik század történelme során elszenvedett rettenetes személyes és családi traumák miatt jellemzővé – és teljesen érthetővé – vált az a felfokozott szenzibilitás, ami igen érzékennyé teszi az embert a nácizmus megnyilvánulásaira.”
Aztán partot ér a bárka, Debreczeni-Ossian kilép a partra, fölmegy pár lépcsőn, felmászik egy ódon, mohos kőasztalra, amit európai értelemben vett demokratikus rúnák borítnak, aztán elénekli hattyúdalát, majd, hogy méltósággal halhasson meg, nem várja be fekete lován felé lovagoló Cigányhitlert, hanem önnön szívébe mártja a tőrt:
„A gimnáziumból és az egyetemről már nem távolíthatnak el (ezeken túlvagyunk), más állásom meg nincsen. Persze történhet velem bármi: újra megrágalmazhatnak, perbe foghatnak (már el is kezdték), érhet baleset. De előbb-utóbb, így vagy úgy (lásd Dorian Gray-t) mind meghalunk. Ám úgy hiszem, ha eljön a halál, akkor fogadjuk csak kétségbeesetten, ha arra kell gondolnunk, hogy az életünkben elmulasztottunk valamit. Valamit, amit megtehettünk volna – meg kellett volna tennünk – de mégse tettünk meg. Ezért született ez a könyv.”
Most lehetne komolykodni olyanokon, hogy Orbán Viktoron igazán van mit elemezni, és kritizálni, de ezek után ki nem röhögi ki az Orbánnal való riogatást, meg hogy a Nagyítás nyitószámában közzétett kötcsei Orbán-szöveg sokkal ijesztőbb bármelyik Debreczeni-huhogásnál. Meg lehetne állapítani, hogy a könyvből legalább világosan kiderül DJ fóbiájának oka, ami az volt, hogy az MDF kettéhasadáskor Orbán bíztatta föl a háttérben az MDNP néven a pártból kivált renegátokat, majd utána, amikor látta, hogy az infrastruktúra meg a választói névjegyzék az MDF-nél maradt, a választások előtt szívbaj nélkül dobta az MDNP-seket, halálra ítélve a pártot.
De én a világért sem komolykodnék. Debreczeni József könyve extrém egyoldalúsága és vicces hisztériája miatt nem olvasható politikai elemzésként, itt bizony művészetről van szó, méghozzá – ha nagyokat ugrunk a sok unalmas idézetnél - a szórakoztatóbb fajtából.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: