Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
(Ezzel a poszttal azoknak szeretnék segíteni, akik kutyabeszerzésen gondolkodnak, és felmerült bennük, hogy mudit tartsanak.)
Különös fényt vet a régi magyarokra, hogy a 8 ősi magyar kutyafajtából 3 neurotikus, üveghangon csaholó ideggombóc (puli, pumi, mudi), 2 szintén neurotikus harapógép (komondor, kuvasz), 1 kiszámíthatatlan (magyar agár), míg a másik serpenyőben mindössze 2, többé-kevésbé normális és kedves kutya (vizsla és erdélyi kopó) csóválja a farkát.
A pincsik Vörösmarty Mihályához méltóan sötét gondolat nyilván azért nyomaszt napok óta, mert egy 8 hónapos mudicsaj, Puma gazdája vagyok. Miriam (6), Borisz (7) és Imola (?) társaságában majdnem fél éve élünk együtt Pumával, úgyhogy most úgy megvonom a mérleget, mint Kövér László az egyszeri SZDSZ-kádert.
Szintetizált véleményem az, hogy a mudi ideális társa a városi embernek, amennyiben a város többi lakóit elpusztította egy járvány, vagy egy kormányzati fejlesztési program. Ha már mások is laknak a 2 kilométeres körzetünkben, a dolgok jelentősen bonyolódnak.
Pumát aránylag idős, 3 hónapos korában szereztük be. Természetesen a legelső gyanús jelre kellett volna egyedül odafigyelnem. A tenyésztő ugyanis azt mondta a telefonba, hogy ha odaértünk hozzá, ne csöngessek be a kapun, hanem telefonáljak rá, majd lejön kinyitni. Most már értem, miért kérte ezt az álnok kutyamarketinges.
Öt hónap közös élet alapján elmondhatom, hogy a mudi aranyos, feltűnően gyerekszerető, kifejezetten intelligens, atlétikus, vicces kutya. Soha nem szökne el, ideális kirándulópartner, prímán lehet bicikli mellett futtatni, a szőrét is alig hullajtja, szóval tényleg majdnem perfekt házibarát, azt az apróságot kivéve, hogy az agyából hiányzik az a darab, ami megértetné vele, hogy a szűk családon kívül létező emberek se nem birkák, se nem bedrogozott, macsetés gyilkosok.
Ez a darab azonban hiányzik a homloklebenyéből, ezért Puma minden élőlényre és mozgó tárgyra úgy néz, mint Vona Gábor erre a Mapplethorpe-fotóra:
Az undor és a félelem természetesen ugatás formájában tör elő a kis cukorfalatból. A mudi ugatás szempontjából árnyalatnyival jobb, mint a krétacsikorgáshangú puli, vagy a teljesen elmebeteg, intravénásan szpídező pumi, de ez az árnyalat pár hét után egyre halaványabbnak tűnik.
A pillanatnyilag édes kis fekete báránykára, esetleg mesebeli farkaskölyökre emlékeztető Puma nem egyszerűen ugat, hanem támad is. Erdőben, vízparton, kertben, utcán, mindegy az neki, csak gyanúsan bemozduljon valaki, azonnal ráront. Most már értem, milyen lehet egy igaz rossz, verekedős kölyök apjának lenni. Az ember nem bír visszafojtani egy kis kaján kárörömöt a menekülő, cekkeres nénik láttán, miközben az egész persze szörnyű és mélyen elítélendő. A muditámadás jellegzetesen pásztorkutyás. Nem arról van szó, hogy meg akarná harapni, pláne földre vinni az áldozatot, ő igazából csak el akarja terelni onnan, mert ezt ugatja neki az a hang a fejében. A roham ezért nem is nyílegyenesen az alany felé irányul: a kis vadállat hatalmas sebességre gyorsít, majd szűkülő körökben kering a megrettent szomszéd körül, majd, ha az áldozat nem értette meg, milyen irányba kéne menekülnie, Puma oda is csattint a térde tájára az előlső fogaival. Egy bundát viselő birkánál ez adekvát mozdulat, de a Rózsadomb gyapjút nem viselő lakóit, érthető módon, halálra rémíti.
Hangsúlyoznám, hogy egy nyolc hónapos, cuki szuka kölyökről van szó.
Érdekes módon a saját barátaim közül is megcsípett már kettőt, bent a kertben, miközben játszottak a gyerekekkel. Nem arról van szó, hogy legendás ösztönével megérezte volna, hogy titkon gyűlölöm őket: mind Tóth "Floridai" Csabát, mind Cseh Gábort imádom, a bűnök az volt, hogy hancúroztak a gyerekekkel, és Puma, a helyzetet félreértve a segítségükre sietett. A gyerekekkel, ahogy már említettem, egyébként meghatóan lovagias, szabályszerűen vigyáz rájuk.
Szóval a pumit tényleg ajánlom bárkinek, aki a világtól elzárt házban lakik, és gyakran tesz nagy sétákat olyan környéken, ahol nem nagyon fordul elő más kiránduló. Távlovasoknak, tájékozódási futóknak és gyalogos vándorhorgászoknak is szinte ideális haver lehet. Nagyithallóknak is jó tipp, meg azoknak, akik nagyon erősek, és közben jól ki akarnak cseszni a szomszédjukkal. Aki azonban mélyebben be akar tagozódni a társadalom térbeli struktúráiba, és más emberi lényekkel interekcióban szeretne élni, baromira gondolja meg. Azzal együtt mondom ezt, vagyis pont azért, mert Pumát nagyon szeretem, de milyen lenne, ha mindenkinek verekedős gyereke lenne?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: