Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Húsvétkor főztem egy báránylevest, faszán sikerült. Vagyis ez a dolog elnyegléskedése: nem egyszerűen fasza volt, hanem az történt, hogy kidolgoztam egy elméleti koncepciót, ami a gyakorlatban szinte költői tápláléknak bizonyult.
Minden úgy kezdődött, hogy Dr Bodolai Index-jogász, író és csukahorgász haverján, Imin keresztül szereztem egy fél bárányt Bugyi környékéről. Szombat hajnalban vágta a bugyi hentes, délután már ott feküdt a konyhapulton a nyúzott bernáthegyire emlékeztető, kilenc kilós feladvány. Feje, farka és csülkei nem voltak, minden más igen, beleértve az összes belsőséget is. Egy darab késsel kellett megbirkóznom vele, igazán szórakoztató test-test elleni küzdelem volt. A combokat és a lapockát kivágtam sütéshez, aztán a leveshez darabokra – a Bűvös szakács hatására persze jó nagy darabokra – metéltem a vegyes húsokat, a gerinc megfelelő végét kineveztem nyaknak, és azt is felmetéltem, az ezek után megmaradt részt pedig „gerinc” néven szintén a sütendőkhöz csaptam. 12 felnőtt és 4 gyerek volt a felvevőpiac, úgyhogy nagyban kellett gondolkodni.
Végre eljutottunk a Koncepcióig. Az volt az alaphelyzet, hogy kertben, bográcsban szerettem volna valami pörköltön túlmutató levesfélét főzni. A következő pontoknak próbáltam egyszerre megfelelni:
- bográcsban készül, tehát főzéstechnikailag legyen egyszerű, például egy edényben főjön
- állítson emléket a Tolna megyei svábok halászlé alapú főzéstechnikájának, miszerint minden paprikás húsfélét (csirkét, kakast, borjút, disznót) úgy készítenek, hogy először felteszik a húst bő hideg vízben, hagymával-fokhagymával, aztán forráskor adják hozzá a házi pirospaprikát.
- A berobbanó tavaszra tekintettel legyen benne sok zöldfűszer
- Filozófiailag, és részben alapanyagaiban is idézze föl a délkelet-ázsiai leveseket, amennyiben sok, külön-külön enyhe, és néhány hangsúlyosabb fűszer finom összhangjából bontakozzon ki az íze.
- A bárányhús enyhe, édeskés aromáját támogassák a fűszerek.
Vagyis Krabi találkozzon Tolnával a kertben, mindkét fél hozza a legjobb alapanyagokat és a legjobb technikákat. Már persze amit én ismerek ezekből.
Mivel rengeteg finom csontom volt, egyfajta alap- vagy inkább előlével kezdtem a főzést: a bográcsba beledobtam a nyak kevésbé húsos darabjait, illetve a bordákat, és egy jó ideg főztem két fej durván összevágott hagymával, pár gerezd fokhagymával, egy fél zellergumóval, két csíkokra hasongatott fehérrépával, nyolc közepes méretű, nagy darabokra vágott paradicsommal, két kövérebb, meghámozott majd vékony lemezekre vágott galangagyökérrel, egy szebb darab fahéjjal, egy marok felaprózott friss korianderszárral és pár szegfűszeggel. Hogy a jó idő pontosan mennyi volt, arról fogalmam sincs, mert közben családilag trécseltem és fröccsöztem, de mondjuk úgy háromnegyed óra. Ekkor beledobtam a megevésre szánt húsdarabokat, három, kertben szedett és csíkokra vágott zsályalevelet, úgy kétszer annyi friss bazsalikomot, pár ág friss kakukkfüvet, a hagyományos verzióból, illetve a nemrég ültetett citromillatúból, majd amikor újra forrt, hozzákevertem másfél evőkanál tolnai paprikát. Pár perc múlva hozzáöntöttem egy négy decis kókusztej-konzervet, három nagyobb sárgarépa csíkokra vágott darabjait és egy kis csomag okrát.
Apróra vágott korianderlevéllel és frissen belefacsart citrommal tálaltam, plusz felnőtteknek friss chilipaprikával, mindenki lelkesedett, én is. Nem vagyok kajablogger, úgyhogy nem fotóztam, hanem kéjesen táplálkoztam, ezért nincs illusztráció hozzá.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.