Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Húsvétra megint szereztem egy frissen vágott fél bárányt Bugyi környékéről, Bodolai doktor, az egyetlen igazi magyar gonzó újságíró révén. A korábbi években jellemzően a báránylét utolsó hónapjaiban lévő, megnyúzott komondor méretű állatok érkeztek, a mostani viszont eggyel kisebb méretű volt, a fejetlen, kizsigerelt, megtisztított bárány úgy 7 kiló körül lehetett.
Húsvét hétfőn 12 mindenre elszánt felnőtt és 5 gyerek gyűlt össze a Dunakanyarban, hogy végezzen vele. Annyi volt az előzetes terv, hogy a nyakából és az oldalából valami leves típusút csinálok, a gerincet és a combokat pedig egyben sütöm meg. Aztán olyan jót találtam ki levesnek, hogy a kisebbik, első combot is átirányítottam a bográcsba. Egy dolog, hogy csorgott a nyálam a kitalálása közben, de fogalmam sem volt, milyen lesz élőben. Nem akarom lelőni a poént, de jobb volt, mintha Cser-Palkovics András szolgálta volna fel az ebédet egyszál csipkés köténykében.
Az inspiráció az egyik családtag Nyúltól kapott receptkönyvéből jött, de az eredetit alaposan átalakítottam.
A bárány nyakáról és első combjáról levagdostam a húst és az aprónál jóval nagyobb, de a fine dining maffia által erőtetett tenyérnyinél jóval kisebb darabokra vágtam. A bárány oldala csupa borda, kevés hússal, de ez a rész baromi jó ízt ad minden levesnek, úgyhogy a bordákat is beleraktam. A hús levagdosása örömteli, de elég hosszú folyamat, ezért a Rugalmas Alaplétaktikát alkalmaztam, amit minden levesfőző életét boldogabbá teszi. A szeletelés elején feltettem legerősebb lángra egy nagy fazekat tele vízzel, és amint letisztítottam egy csontot, vagy levágtam egy faggyús-zsíros-kötőszövetes cafrangot, beledobtam a zuborgó vízbe. A bő félórás nyesekedés végére volt több liter illatos, finom bárányalaplevem, illetve saccra erős két kiló leveshúsom.
A zuhogó eső ellenére egy napozóernyővel védett bográcsban főztem meg a cuccot, ami határozottan jót tett neki. Indításnak jó adag vajat olvasztottam, abban kezdtem kavarva pirítgatni a húst, amihez pár perc után hozzáöntöttem a négy fej kockára vágott hagymát és a pár kis gerezd fokhagymát. Meghökkentő mennyiégű levet ereszt a zsenge bárány, és már ebben a fázisban szívfájdítóan jó illata van.
Mivel gyorsan kellett bevásárolnom, és csak elég szintetikus külsejű, kőkemény paradicsomot tudtam venni, ezért előbb beleöntöttem egy 4 decis üveg jó minőségű olasz paradicsomzúzalékot, utána jött csak a majdnem másfél kilónyi, forró vízben meghámozott, nagy darabokra vágott paradicsom. Majd a kompozíció másik alapvető összetevő,je, a fél kiló beáztatott lencse. Fűszernek tettem bele három kiskanál tolnai paprikát, kábé tíz egész szekfűszeget, öt babérlevelet, egy evőkanál egész borsot, pár szem szekfűborsot, egy nagy darab, lemezekre vágott galanga gyökeret és egy kis zöldfűszercsokrot, amit a kertben talált kakukkfűből, tárkonyból és ból kötöttem. Aztán az egészen felöntöttem a bárányalaplével.
A tálaláshoz kifőztem két zacskó hosszúkás olasz csavart tésztát, és arra mertem a szokásosnál sűrűbb levest. A végeredmény egy egytálételszerű csodaizé. Hülyén hat, ha pont én kaserolom, de tényleg jól sikerült, és aránylag könnyen reprodukálható.
Ja, a galanga mostanában a kedvenc fűszerem: külsőre gyömbérre emlékeztet, de nem csípős, hanem egyszerre lágy és heves boldogságíze van. Ázsiai fűszer, de az étel egyáltalán nem lesz tőle "ázsiais", ellentében mondjuk a line levéllel vagy a thai citromfűvel, hanem meghatározhatatlanul finom.
Most elpilledtem, ha visszatér az erőm, a második részben megírom, milyen volt kenyérben sült báránygeric és comb.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.