Nick Denton, a félig magyar New York-i blogpápa, a Financial Times egykori budapesti tudósítója már rég bebizonyította, hogy a link, de annál szórakoztatóbb blogok versenytársai lehetnek a hagyományos médiának, Ahogy a nyomtatott lapok állnak az Egyesült Államokban, most már úgy néz ki, hogy pár hónap, és Nick hobbiból megveheti a New York Timest és mellé csemegének a Condé Nastot. Addig is csináltatott egy reklámfilmet, amit egyelőre nem értek. Nick blogzártakor nem volt elérhető, úgyhogy addig is meginterjúvoltam az egykori Indexes-Totalcaros Orosz Pétert, aki most a Denton-féle Gawker Birodalom Jalopnik nevű autóbuzi blogjában kezd végre világhírű lenni.
„Azt a büdös kurva életbe. ilyen kemény szöveget szerintem 82 óta nem
mert senki nyilvánosságra hozni” – írta Uj Péter főszerkesztő, és igaza volt. Naszvadi Csaba, a közterület-felügyelet szakembere nem bírta tovább nézni az alkohol Havas Szófiánál is pusztítóbb hatásait, és a hivatal kommunikációs osztályán keresztül misztikus közleményben fordult a Negyedik Hatalmi Ág képviselőihez. Élvezzük együtt a csodálatos írásmű minden cseppjét, quo vadis minden mennyiségben! A „Zajong, rongál, szemetel” az Index szerkesztőségén belül máris megkezdte online karrierjét.
Fővárosi Közterület-felügyelet Hivatala
Sajtó és kommunikációs csoport
Tisztelt Szerkesztőség!
Kérjük, hogy az alábbi közleményt megjelentetni szíveskedjenek.
Budapest, 2009.05.04.
Fővárosi Közterület-felügyelet
Sajtó és kommunikációs csoport
Mi a mérce?
Ismerik azt a viccet, amikor bemegy a fickó a kocsmába és kér egy sört? A csapos megkérdezi tőle, hogy korsó vagy pohár? Erre a fickó visszakérdez, miért van vödör is?
Kérdem én, mi a mérce? Ideális esetben a kulturált étkezéshez hozzátartozik a „kulturált” italfogyasztás is. Addig nincs is baj ameddig mértéket tudunk tartani az italozásban. Az már nagyobb probléma, ha a szórakozásból hazaúton még mindig a kezünkben az a bizonyos sörös doboz és folytatjuk az italozást. Ezzel ugyanis szabálysértést követünk el, mert az ide vonatkozó jogszabályok szerint nem lehet közterületen szeszes italt fogyasztani.
Szinte minden társadalomban fogyasztanak alkoholt. Az alkoholfogyasztás nem új jelenség kis hazánkban sem. A gond csak ott kezdődik, amikor már a felnőttek sem tudják, hol a határ... És akkor még nem is beszéltünk a tizenévesekről! Nekik mutatunk helytelen példát.
A lerészegedett ember látványa nem túl szívderítő, próbáljunk csak meg visszaemlékezni, biztos sokunkkal megesett már, hogy jártunkban keltünkben italozó emberekbe botlottunk. Ilyenkor a gátlások kissé lazulnak, szemmel láthatóan gyengül a következményekre vonatkozó belátóképessége, és olyat is megenged magának, amit máskülönben nem tenne. Zajong, rongál, szemetel. Újabb jogsértéseket követ el.
Jó tudni! A közterület rendjének védelme érdekében közterületen történő szeszesital fogyasztás miatt a közterület-felügyelő akár 20 ezer Ft helyszíni bírságot is kiszabhat vagy feljelentést tehet.
Amennyiben észrevétele, vagy kérdése van a témával kapcsolatban, írjon nekünk a bunmegelozes@kozterulet-felugyelet.hu e-mail címre, vagy hívja a Fővárosi Közterület-felügyelet Vészhelyzeti Információs Központjának ingyenesen hívható 06-80-220-220 vagy 06-80-330-330-as zöldszámait.
Naszvadi Csaba
Fővárosi Közterület-felügyelet
Bűnmegelőzési Osztálya
Update 1: A rendőrség körözi Gundel Takács Gábort!
A móka úgy tűnik örökké tart.
A napokban két posztot írtam (ezt, majd eutána ezt) arról, hogy az Indexen a szellemi tulajdon ellopása témájában vendégpublicisztikát író Jeszenszky Zsolt valójában egy, a wired.com-on megjelent vezércikk alá írta a saját nevét, miután az eredetit némi saját szöveggel kiegészítette. Egy kevés szolid nyomozgatás árán kiderült, hogy Jeszenszkynek a zenekiadók nemzetközi jogvédő szervezete, az IFPI sajtóosztálya küldte el a kérdéses cikk linkjét, ő meg - nem egészen érthető módon - azt hitte, hogy a Wired vezércikke valójában az IFPI saját közleménye, ezért lefordította azt. A vicces ügy egész nagy érdeklődést keltett, rengetegen olvasták és kommentálták. Alant olvasható Jeszenszky Zsolt válasza, amit azért is érdemes végigolvasni, mert olyanok vannak benne, hogy "A net-es fórumozók szellemi szintjét, kulturáltságát, szocializáltságát nyilván nem kell külön bemutatni senki számára".
Megszólítottként annyit reagálnék, hogy
1.) igen, az "incorrect" szót valóban félrefordítottam, persze nem szándékosan, hanem a sietség miatt. "helytelen" vagy "hibás" lett volna a jó fordítás. A dolgot később sem vettem észre a nagy pörgésben, most igen, elnézést érte, de az egész ügyet ez szerintem nem befolyásolja.
2.) azt, hogy "súlyos csúsztatás"-e, hogy azt írtam, az IFPI levele elítéli Jeszenszkyt, azt döntse el mindenki maga, miután elolvasta az eredeti levelet, szerintem elítéli.
Ami a kommenteket illeti, tényleg volt köztük egy rakás gusztustalan, a Jeszenszky apját gyalázók különösen, a zsidózókról nem is beszélve. Ez valóban undorító, de aki a nyilvánosság előtt mozog, annak az ilyesmit szerintem ki kell bírnia. Én is rengeteg ilyesmit kapok, ez vele jár, amitől persze nem lesz ízlésesebb. De ne én beszéljek, íme a válaszlevél:
a Hírmátrix majdnem olyan szép, mint a Newsmap,
aminek Pozsi küldte el a linkjét. Mindez azonban eltörpül a nap címe előtt, egyesenen a nol.hu-ról: Kamaszkorba lépett a magyar netizen.
Ezt a hangot azt hiszem minden becsületes netriótának el kell utasítania!
Tripla bruhaha: szerda este-éjjel bloggerhez méltatlanul oknyomozást folytattam, ami egészen elképesztő, bár nem meglepő eredeménnyel zárult. Az előzmény dióhéjban annyi, hogy Jeszenszky Zsolt, a Mahasz zenekiadói szervezet médiaarca egy, az Indexen szerdán
közölt vendégcikkben örvendezett a Pirate Bay torrentoldal üzemeltetőinek bírósági elítélése miatt. Pár órával a cikk élesítése után kiderült, hogy Jeszenszky írása gyakorlatilag egy az egyben megegyezik a Wired magazinban 2009 máriusában közölt vezércikk szövegével. Vagyis Jeszenszky, ha úgy tetszik, lopott szavakkal kelt ki a szellemi
tulajdon lopása ellen. Miután a fentieket megírtam ebben a szerdai posztban, Jeszenszky több csatornán - kollégáimnak írt mailekben, kommentekben - azt állította, hogy baromira lukra futott az Index, ő ugyanis nem lopta a Wired cikket. Hanem az a meglepő igazság, hogy a Wired valójában vezércikkét "ők írták", vagyis a "zeneipar" (?), így neki abszolúte joga van azt magyarra fordítani. Kiderült, hogy zeneiparon a kiadók nemzetközi óriás érdekvédő szervezetét, az IFPI-t érti, aminek a Mahasz is tagja. (Mivel az indexes cikket J. saját nevével jegyezte, az egész ügy akkor is igen fura lenne, ha tényleg az IFPI egyik embere az eredeti forrás, de ezen lépjünk túl, mert sokkal viccesebb dolgok jönnek.)
Na, ez az egész igazán felizgatott: a legendás Wired tényleg hajlandó iparági lobbiszervezetek véleményét sajátjaként közölni? Az IFPI tényleg úgy kampányol, hogy bejuttat egy PR-cikket egy híres lapba, majd sok nyelvre lefordíttatja? Vagy - ezt nehezen tudtam volna elképzelni - Jeszenszky Zsolt annyira nehezen értelmezne egészen egyszerű mondatokat, hogy valaki elküldte neki a Wired-cikket, ő meg szegény azt hitte, hogy azt az IFPI írta? Na nem, ez azért tényleg lehetetlen.
Szerda este az ügy tisztázása végett elkezdtem levelezni New Yorkkal és Londonnal. Utóbbi helyről az IFPI kommunikációs igazgatója csütörtök délben igen korrekt, és a maga módján igen szórakoztató választ adott. Az alanti levélváltásból kiderül, hogy
1.) az IFPI szerint Jeszenszky más cikke alá írta a saját nevét, ami "inkorrekt"
2.) beigazolódott, amit még én sem akartam elhinni: J. egyszerűen kapott egy mailt az IFPI kommunikációs soztályáról, akik fel akarták hívni a figyelmét egy érdekes cikkre (ami speciel az ő álláspontjukat támogatta egy híres független újságban). Zsolt azonban nem értette meg, hogy a wiredes link wiredes cikket jelent, azt képzelte, hogy ez az ő sajtóanyaguk, lefordította, hozzáírt egy bekezdést és elpasszolta s saját neve alatt.
3.) az IFPI leszögezi: a cikk nem jelenthetett volna meg a Wired engedélye és az eredeti szerző korrekt feltüntetése nélkül.
Mit is mondjak, páratlan félreértés, csodás történet, alant olvasható a levelezés.
Bruhaha, rohannom kell a gyerekekért óvodába, de ezt nem bírom nem megírni két mondatban. Az Index ma vendégvéleménynként lehozta Jeszenszky Zsolt lendületes publicisztikáját, amiben a szerző, aki a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének munkatársa, és az online fájlcsere elleni harc közepesen ismert Pázmány Pétere, a Pirate Bay gazdáinak bírósági elítélésén örvendezik. A cikk óriási pofon a szellemi tulajdon eltulajdonítóinak arcán, különös bukéját azonban az adja meg, hogy Jeszenszky a szöveget szinte ez az egyben lopta, méghozzá a Wired szerkesztőségi cikkéből. Tessék megnézni, itt az eredeti, benne az összes idézet, példa, a hasonlatok, egész bekezdések szó szerint.
Jeszenszky Zsolt eszerint a magyar internet pillanatnyilag legnagyobb művésze, aki triplafenekű, tréfás akcióival mutat rá, hogy rohanó világunkban már semmiben sem lehetünk biztosak, nevetni viszont mindig jól esik.
Az év messze legjobb gyerek- és felnőttprogramja volt kimenni a Galoppra megnézni Túladagolást, a magyar csodalovat.
A metróból a Pillangó utcánál kiszállva megcsapott a régi, Népstadionbeli kettős rangadók összetéveszthetetlen hangulata, megfejelve azzal a fájdalommal, hogy sosem élhettem át egyetlen kettős rangadót sem. Az első autók a metrónál parkoltak, jó kilométerre a pálya bejáratától. Az utcán mindenki egy irányba tartott izgatottan zsizsegve, az út mentén perec- szotyi- és nemzetiszínűbaselballsapka-árusok próbálkoztak. Utóbbi jelenléte talányos volt, tekintve, hogy hazai versenyre igyekeztünk.
Újra filmet forgat Török Zoltán, a Vidrasors című érzelmes-cukividrás természetfilm rendezője, de ezúttal átmászott a barikád túloldalára, és halakról, közelebbről harcsáról és balinról forgat. Ha lehetséges, a forgatás minden részletéről beszámolok, kedvcsinálónak itt van egy pár napos poszt a rendező blogjából, ebben látható a fenti, mobiltelefonnal készült, csodás filmecske is egy egyelőre Meg Nem Nevezett, tiszta vízű magyar folyóról, ahol a gigantikus balinok éjjel indulnak szexelni a kavicsra. Ma este fogok levelezni Törökkel, a részletekről természetesen gyorsan beszámolok. Ja, és a világon persze a természetfilmesek a legjobb fejek, Zoltán a következő mondattal búcsúzott el tőlem: "Húha, épp ebben a pillanatban kapcsolom a gépet ki, mert szaladok vöcsközni, most párzanak, brutál jól néz ki, este visszaérek és megírom!!"
Szombaton, 11.-én, a költészet napján megint akciózott az Index: profi költők, amatőr költők és repperek reagáltak versben a nap poltikai, tudományos és bármilyen eseményeire ebben a poétikus percről percrében. (Aki lemaradt volna az egészről, itt megnézheti, hogy nézett ki szombaton az Index címlapja, előre mondom, trükk van benne.) Az egyik résztvevő, Peer Krisztián záróverse kimaradt a PP-ből, mert későn küldte el, miközben talán ez volt a legütősebb darab. Petri György óta a politikai vers mintha a hibbant szélsőjobbos bácsikák műfajává vált volna, Peer, aki a zuhanyhíradó szerint több mint egy éve nem írt semmilyen verset, most váratlanul sorompóba lépett, és tökre nem olyan, mint egy hibbant szélsőjobbos bácsi. Hanem ilyen:
kormányválság
egy ideig hátvédként bóklászott
(de azért jól látszott)
zavarj, gordon, zavarj!
azt azért tudjuk, hogy mindig a legbénábbat teszik kapuba.
akit uccsónak választanak.
akié a labda.
de nem sértődik meg, ha gólt rúgnak neki.
orbán egy test: csatár
gyurcsány egy test: táncol.
a kapus meg aki unja,
akit óhatatlan a képére gyúr
valamelyik disznófejű nagyúr
aki betonon is gyakorolja a fűnyíró elvet
önveszélyesen passzolja le a labdát, amit véletlenül elvett,
és az öngólnál majd még ő ölt nyelvet
élve eltemetés és bérbefagyasztás
szófacsarás és áfacsalás
rügyfakadástól könnyfakadásig
pszeudo-feudál-fiatal
már azt se tudom, mihez kapjak,
nincs jelentése a szavaknak,
mintha ez is egy válság lenne:
bármi bekerülhet a versembe
Az utóbbi hetek legszórakoztatóbb fejleménye, hogy egy lelkes jobboldali spammer elkezdte a hírlevelével bombázni az Index ügyeleti levelezését. Péteri Attila Árpád politikai DJ-ként abszolúte a maga útját járja: friss linkeket ugyanúgy küldözget, mint több éve publikált írásokat. Egy ilyenben - Dr. Bokor Imre Kádár-leleplező cikke 2007 május elsején jelent meg a jobbik.net-en - találtam egy pompás, horgásztémájú részletet, amiben a gonosz diktátor megszívatja az ácsingozó halőrt. Íme:
Bukott bloggerkollégám élete legérzelmesebb posztjában búcsúzik a háttéremberektől. A titkárnők, kutatók, hivatalsegédek és elemzők mind megkapják az illő köszönést, de a testőröknél ehhez képest is átszíneződik a hang, finoman himnikus lesz a lejtés, aztán megszólal az I Will Always Love You:
Sokat köszönhetek azoknak, akik testőrként vigyáztak ránk. Nehéz volt ezt megszokni, időnként próbáltunk kitörni a szigorú felügyelet alól, legtöbbször nem sok sikerrel. Nem volt könnyű rám vigyázni a 20-30 km-es hegyi futásokkal, a lovaglással, vagy akár a borulási határon kísérletező vitorlázással. Ha konditeremben voltam, ott voltak mellettem, ha moziba mentem, pár sorral hátrébb ők is ott ültek, legtöbb esetben láthatatlanul. Kiválóan végezték a dolgukat, hálás vagyok nekik!
Aki kiváncsi a volt miniszterelnök érzékeny oldalára, feltétlen olvassa el a posztot, no meg szokás szerint a kommenteket is, egy kis ízelítő:
Nagyon rendes pasi vagy.
Hiányozni fog a huncut mosolyod.
Ne törjön le nekem mindig is, ahogy a két gyerekem mondta, amikor írtam nekik, vagy beszélgettem velük, csak ennyit mondtak, vagy kérdeztek vissza: Igen Anyukám, tudom Gyurcsány Ferenc a "KEDVENC MINISZTERELNÖKÖD"!
Remélem Katus is egy új oldalt nyit a sors könyvében.
Második legkedvesebb Gyurcsány-rajongónk (Debreczeni József illedelmesen lángoló férfiszerelmét egyszerűen nem lehet überelni) a Tragédia után pár nappal már képes viccelni is. Vagyis viccet mesélni. A maga módján. Legfrissebb blogbejegyzését így kezdi:
Internetező ismerőseimet órák óta egy kérdés foglalkoztatja: tényleg az-e a helyzet, hogy Árpi a blogjába beposztolt Yeats-verssel Gyurcsány Ferencet siratja el. Én annyira meg vagyok zavarodva, hogy persze nem hiszem el, de abszolúte érdekelne, hogy az olvasók mit gondolnak.
Elfogadhatatlannak mondta ki pénteki állásfoglalásában Jóri András adatvédelmi biztos, hogy a rendőrség hónapokig ül a lefoglalt számítógépeken, így az érintettek az ügy által nem érintett személyes információikhoz sem juthatnak hozzá. A hír hatására érzelmek - úgymint düh és rombolási vágy - öntötték el az ex matula.hu-s Tamás Bence Gáspárt, a legviccesebb zsidó adatbázis egyik kitalálóját, és azon nyomban kitálalt nekünk, elmesélve, hogyan is tette tönkre a drámaian tudatlan rendőrség két számítógépét is, törvénytelenül, ráadásul teljesen feleslegesen. Bence szerint az ombudsman csak a felszínt kapargatja, bármit is jelentsen ez.
Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy az IZsDB (Internet Zsidó Database) nevű online szolgáltatást minden idők legviccesebb magyar vicclapja, a Matula szerkesztői találták ki: az ember beírta egy közszereplő nevét, a varázsdoboz megmondta, hogy az illető zsidó-e. A dolog amilyen tréfás volt, annyira heves hullámokat kavart: a Jobbik fel is jelentette a Matulát, a rendőrök eszetlenül lefoglalták Bence és barátnője, Kati gépét, fél évig ültek rajtuk, aztán tönkretett állapotban visszadták a maradványokat. Ennek a története olvasható alant, Tamás Bence Gáspár előadásában:
Eszpee elkövette azt a tényleg megmagyarázhatatlan hibát, hogy Franciaországba költözött. A sors trükkös büntetéseket eszelt ki neki, francia júzerként például nem nézhet ingyen South Park-epizódokat. Erről a fenti üzenetből értesült. Bájos, de tőlem végül csak 4-est kapott, mert egyik figura sem eszik békát vagy ilyesmi.
Ezt Darthwalk fotózta az Index szerkesztősége melletti Oxigén wellnesközpont menzájában. Hatóságilag kéne betiltani április elsejét.
Mirrorman küldte, a porban fetrengve is megköszönöm neki, bár lehet, hogy sosem leszek ugyanaz az ember, aki előtte. Gyilkos sav támadta meg a szinapszisaimat ugyanis, egyszerre sírok és zokogok. Na, ne fokozzam feleslegesen, a nyertes és persze nemzetisportos cím:
Az Ukrajnának "harangozó" Terry góljával győztek az angolok
Szent Szekeres Imre, símogasd a homlokom!
Nem tétováztak sokat a bukott miniszterenök-pártelnök legfanatikusabb hívei. A Gyurcsány-blog kommentjei között kommunikáló rajongók már gyűjtik a tagságot és az aktivistákat. Én továbbra is olyan jól szeretnék szórakozni a magyar politikai életen, mint az elmúlt két hétben, úgyhogy ezúton is buzdítanék mindenkit, akit elkápráztatott Fletó Fletonovics utóbbi pár éve, hogy jelentkezzen. Íme a vonatkozó hozzzászólás, utána pedig egy kis mix az utóbbi órák termésének javából:
Amikor már azt hittük, hogy a Gréczy Zsolt-féle vídiázást - "Amikor néhány napja azt írtam, az országnak és a baloldalnak Gyurcsány Ferencre van szüksége, ez ma hatványozottan igaz. Egy vidia keménységű pártelnökre"í - egyszerűen képtelenség überelni, egy öreg ember megmutatta, hogy a megfelelő pártállami beágyazottság, és az ebből eredő élettapasztalat csodákra képes. Bajnokunk, Bodor "Diurnus" Pál, a Népszabadság egykori, unalommal ölő kommer kultúrharcosa olyan posztot tett le a képernyőre, hogy Debreczeni József vissza fogja adni a diplomáját, Dessewffy Tibor pedig állást vállal a magánszektorban. Íme egy kis ízelítő, aztán jöhet a politikai pornó:
A legsúlyosabb vetülete Magyarország Gyurcsány-tragédiájának, hogy végre adott volt egy koncepciózus, nemcsak politikailag művelt, nagyvonalú, kifogyhatatlan energiájú baloldali politikus - amilyen eddig egy sem volt, és kétlem, hogy más politikai színekben akadt párja – aki minden erejével ennek a nemzetnek a javát és a nemzet társadalmi kárvallottjainak javát akarta tiszta szívből. Ha soha többé nem hajlandó politikai szerepet vállalni, akkor eltűnését a közéletből a magyar történelem gyászolhatja.
Az utóbbi napokban a Facebook lett a fiatal, nevetséges helyzetüket nehezen viselő SZDSZ-képviselők lelki szelepe, ahol kicsit ki tudták ereszteni a frusztrációjukat. Ha ma reggel nem éreznék magukat elég rosszul, olvassák csak el Magyari Péter remek írását az Indexen, amelyikből majd meg fogják tudni, miért van belőlük örökre elege majdnem mindenkinek. Na persze mindenki olvassa el, ne csak az ex-SZDSZ-esek, az írás arról szól, hogy valójában milyenek az úgynevezett kommunisták és egykor, nagyon-nagyon régen, liberálisnak nevezett segédcsapataik. Nem az a baj, hogy véreskezűek, gonoszak, összeesküvők vagy ilyesmik lennének, hanem az, hogy kivételesen, halmozottan, felfoghatatlanul buták. Kis idézetcsokor kedvcsinálónak:
Nyilvánvalóvá vált, hogy a múlt rendszer elitjét támogató erők (az MSZP és az SZDSZ) a rendszerváltás 20. évfordulójára már csak félkegyelműekből állnak.
Joggal merült fel az aggodalom: ha így intézik, hogy ki lesz a következő miniszterelnök, akkor hogyan jártak el egyéb ügyekben? Ha ebben a kérdésben ennyire képtelenek voltak önmérsékletre, fegyelmezettségre és belátásra, akkor hogyan kormányozták 2002 óta az országot?
Számtalan dolog látszik arra utalni, hogy pontosan ugyanilyen színvonalon. Hirtelen világossá vált, milyen közeg kell ahhoz, hogy alagutat és viaduktot építsenek a síkság fölé, hogy ne legyenek képesek üzembe helyezni egy villamost, hogy építsenek egy hasznavehetetlen gáztárolót, hogy csak néhány furcsa beruházást említsünk.
Az elemi, éltető rosszindulat politikai véleménytől függetlenül szórakoztató eseménnyé avatja egy nagyképű miniszterelnök számalmas bukását. De van viccesebb annál is, mint elképzelni, mit csinálhat éppen most Gyurcsány "Lelkész" Ferenc. Elképzelni, mit csinálnak éppen most leghűségesebb ölebei. Például Dessewffy Tibor kormányszociológus, aki azzal lett híres, hogy agresszív cikkekben támadta azokat az értelmiségieket, akik hozzá hasonlóan nem lettek kormányszolgák. Tibor barátunk még a cége weboldalára is feltette azt a Narancs-interjút, aminek az a címe, hogy "Meglepődnék, ha 2010-ben nem Gyurcsány nyerne", és olyan fantaszikus részek találhatók benne, mint "A magyar politikai és médiaelit számára egyszerűen feldolgozhatatlan Gyurcsány Ferenc kapacitása.", vagy hogy
Ezennel pályázatot írok ki a blog olvasói-kommentelői között. A feladat megfejteni, mit is akar mondani Eötvös Pál egykori Népszabadság-főszerkesztő, MÚOSZ-elnök az Országos Sajtószolgálaton keresztül publikált kiáltványában. Talán azt, hogy úgyse lehet mit csinálni, de az újságírók azért lépjenek be a szakszervezetbe? Vagy valami egészen mást? Összefügg-e ez azzal, hogy, idézem egy mási közleményből, "Hagyó Miklós városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettes a névadó szülője a Víz Világnapján született tevecsikónak: Juboréknak"? Segítsetek megfejteni!
Az elnök aktív főszerkesztő korában sem volt a klaviatúra Paganinije, mostanra azonban teljesen megfertőzte a kínaikommunistapártközpontibizottság-stílus. Olyan mondatokkal melegít, mint "A válságkezelésként gyakorta elhangzó munkahely-megőrzési törekvések a média esetében is értelmezendők." Aztán egy "áthidaló segédmegoldáson" keresztül továbblendülünk a "demokrácia infrastruktúrájának" bádogtetejére, onnan a "szolidarizáló magatartás erényére", hogy a "Bizonyos jogos követelésük érvényesítésének elhalasztásánál" félholtan zuhanjunk a billentyűzetre.
Király András találata a miniszterelnökjelölt-jelölt--keresés pompás napjaiból.
Íme egy príma helyszíni riport Somogyból, ahol boszorkányok terjesztik a bőrgombát, F. Szarka Ágnes klaviatúrájából, Boszorkányok szívják az állatok vérét Szentpálon címmel, Gőzsy Kati gyűjtéséből. A péntek hőse nem Takács János miniszterelnökjelölt-jelölt, hanem Karl Weishard, a szakállas zselicszentpáli gazda. Új jelszavam: "Én nem viccelni. Mindig hátul intézni."
Hadd kínozzam magam:
Bevégeztetett. Eddig kerestük-kutattuk, néha magunk is elhittük, hogy belekotnyeleskedünk, hogy a megfelelő prímszámú trombitaszó után következzen a második eljövetel, hát most itt van. Az új magyar konyha, csúfnevén nouvelle cuisine hongroise itt van közöttünk, minden nap hozzáférhető az aktuális inkarnáció - kivéve vasárnap. Takács és Csongrádi urak csodát tesznek, külön-külön, és együtt is.
Ezt nem én írtam, hanem Szindbádék, tavaly szeptember elején, de szóról szóra egyetértettem velük. Mit egyetértettem: hónapokon át lantoltam, süveget lengettem, könnyeztem és hozsannáztam, hogy itt van a legmenőbb, újító, sőt forradalmi magyar étterem, az egyszerre jó, modern és a magyar konyha, bónuszként elérhető áron és vicces környezetben. Annyira boldoggá tett maga a tudat, hogy az Olimpia létezik, hogy a hisztérikus lelkesültséghez képest kevésszer mentem el oda ténylegesen enni. Hosszabb idő után most egy hete jutottam el újra a tetthelyre. Hatan voltunk a szombati vacsorán, Imola kivételével mindenki a hatfogásos nagy ételsort ette.
Szinte ijesztő ilyet leírni, de az igazság az, hogy evés helyett inkább a majszolás, a nyammogás vagy a nyelvvel ide-oda tologatás lenne a megfelelő szó arra, amit a szájunkkal műveltünk. Az ételsor ugyanis az Olimpia korábbi színvonalához mérve pocsék, de a magyar átlaghoz viszonyítva is gyönge-semleges volt.
