Mielőtt elfelejtem: ma este vacsorára makrélalevest főztem feketekagylóval. Fűszerpaszta alapú leves, a következőképpen.

Először főztem egy alaplevet a két, 25 deka körüli makréla fejéből és a kifilézett gerincéből, a másik fogáshoz megpucolt egy kiló szardínia rengeteg fejéből-gerincéből, 2 közepes fej felkockázott hagymából, pár gerezd fokhagymából és egy vékony szeletekre vágott friss kurkumagyökérből. A makrélafiléket nagyobb darabokra vágva lecsöpögtettem limemal és félretettem.

A leves alapja a fűszerpaszta. Feldaraboltam, és a fűszerörlőbe dobtam egy fél gyömbérgumót, egy szál thai citromfüvet, öt nagy gerezd fokhagymát, két kimagozott-összevágott piros chilit, és egy fél csokor összetépkedett thai bazsalikomot, egy fél evőkanál mustármagot, kicsit több feketehagyma-magot és sót.

A lábas aljára öntöttem kevés olivaolajat, kicsit pirítottam benne a pasztát, felöntöttem pár merőkanál hal alaplével, beledobtam a vékony csíkokra vágott zellerszárat (többet), sárgarépát (kevesebbet) és fehérrépát (még kevesebbet), hozzádtam még a kurkuma miatt szép sárga alapléből, negyedóra múlva beledobtam a halfiléket és pár perc alatt készre főztem. Tálalás előtt raktam bele az egy kiló megtisztított feketekagylót (ami egyébként kis is hagyható, bár jót tesz a levesnek), és addig rotyogtattam, míg a kagylók ki nem nyíltak. Apróra vágott korianderrel megszórva, ráfacsart lime-mal tálaltam föl.

Elkezdek ősztől egy sorozatot írni a családapaságról, mintha legalábbis egy 26 gyerekes, harcedzett mormon lennék. Ez lesz az első illusztráció, ezennel kiszivárogtattam:

(Ezzel a poszttal azoknak szeretnék segíteni, akik kutyabeszerzésen gondolkodnak, és felmerült bennük, hogy mudit tartsanak.)

Különös fényt vet a régi magyarokra, hogy a 8 ősi magyar kutyafajtából 3 neurotikus, üveghangon csaholó ideggombóc (puli, pumi, mudi), 2 szintén neurotikus harapógép (komondor, kuvasz), 1 kiszámíthatatlan (magyar agár), míg a másik serpenyőben mindössze 2, többé-kevésbé normális és kedves kutya (vizsla és erdélyi kopó) csóválja a farkát.

A pincsik Vörösmarty Mihályához méltóan sötét gondolat nyilván azért nyomaszt napok óta, mert egy 8 hónapos mudicsaj, Puma gazdája vagyok. Miriam (6), Borisz (7) és Imola (?) társaságában majdnem fél éve élünk együtt Pumával, úgyhogy most úgy megvonom a mérleget, mint Kövér László az egyszeri SZDSZ-kádert.

Szintetizált véleményem az, hogy a mudi ideális társa a városi embernek, amennyiben a város többi lakóit elpusztította egy járvány, vagy egy kormányzati fejlesztési program. Ha már mások is laknak a 2 kilométeres körzetünkben, a dolgok jelentősen bonyolódnak.

A rendnek van ugye jó meg rossz oldala.

A parttalan magyar blogolási szokásokat pellengérre állító, az európai bloggerminimumért küzdő Magyar Bloggerszövetség léte magát a rendet hozza el a vadkeleti webnaplószektorba. Azt mondani, hogy "bárki blogolhasson", elsőre jól hangzó szlogen, de a gondolkodó állampolgár hamar populizmust kiált. Agyat műthet bárki? De ne menjünk ennyire messzire: pöcegödröt szippanthat bárki, papír, engedély, kamarai tagság nélkül? Na ugye. De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy a rend megteremtése adott esetben áldozatokkal is járhat. Bár jómagam is a Szövetség alapító tagja vagyok, engem is megijesztett az a vadonat friss lista, amit Uj Péter, a Szövetség alapítója, a Beteges Mikroblogoló szakosztály elnöke tett közzé privát mikroblogján. Hová vezet az a folyamat, aminek az elején rombusz alakú jellel bélyegzik meg a szexszel foglalkozó blogokat? Még két lépés, és létrejönnek a bloggulágok?
 

Franc tudja, talán ez az év olvasói levele a "komplex kisebbségtudat biturbó" kategóriában, csütörtök éjjel futott be az Index postaládájába, és én órák óta álmélkodom rajta, óriási élvezettel. A magyar zsidó olvasó felháborodik, hogy az MTI spanyolországi tudósítója összemosná őt a magyar cigányokkal. Hol marad ilyenkor Denzel Washington Cooba Gooding, a jogaiban megtiport, fekete nehézbúvár? (Kis magyarázat annak, aki nem ismerné: Vince Mátyás az MTI elnöke.)
   
részletek megjelenítése 23:07 (2 órája)

Kedves Vincze Matyi,
 
ez a spanyolországi hír nem nagy durranás, ... nem remekeltél, kedvesem. Keressünk helyetted mást? Idézem a Jobbik kommentárját:
 
HunHír.Hu kommentár:
A magyarországi ultracion hírgyár, az MTI természetesen ilyen címet adott írásának: Magyarokat kényszerítettek koldulásra Spanyolországban. Ez a magyar nevű távirati iroda, amely azt elfelejti közölni, hogy a futtatók, a letartóztatottak is cigányok? Akkor ez a hiteles, a közpénzek százmillióiból fenntartott független nemzeti médium? Vajon melyik nemzeté? A zsidóé?
 
Kedveském, ez tipikus szarkavarás. Miért nem magyarországi cigány futtatókról szól ez a hír??? Hogy jövök én ahhoz, hogy egy kalap alatt emlegessenek Veled?
 
Ez volt az utolsó dobásod.
 
Üdv
XY
"a szegény becsületes zsidóember"
1xxx Budapest, BBBBB út 15.
+3620xxxxxxx
 

Szerdán indult a fergeteges történet, ami már az elején földre vitt, pedig akkor nem is sejthettem, micsoda fordulat következik még. Az egész úgy indult, hogy a zene.hu oldal írt egy beharangozó cikket a Dream Theater koncertjéhez. A következő szenzációt a rövid írás közepébe rejtették el:

A koncert a Doors felépésével indult 18:30-kor, majd Cynic következik 19:45-kor, az est fénypontja a Dream Theater 21 óra magasságában csap a húrok közé.

Az idióták ebből fordították:

running order:

18:30 - doors opening
19:45 - cynic
21:00 - dream theater

(Angolul nem tudó olvasóink, illetve a zene.hu kedvéért: a doors opening azt jelenti, hogy kapunyitás 18:30-kor.)

Ez önmagában is fergeteges lett volna, de Bíró Zsolt főszerkesztő - aki, bruhaha, tegnap még szerzőként szerepelt a ma már zene.hu szignóval olvasható cikk alatt - minden várakozást felülmúló választ adott a kommentekben röhögcsélő olvasóknak:

Szia bluevoodoo!
Mivel mi nem vagyunk két lábon járó zenei lexikon ezért a hiba nem tűnt fel. Pontosabban a szervezők hibája, akik így tájékoztattak bennünket mailben.
Köszi az észrevételt.

Nincs akkora LOL, ami kifejezné, amit most érzek.

A magyarság igazi nemzeti sportja nem a vízipóló vagy a fogathajtás, sem a férfi kard, sőt nem is a gombfocira gondolok, hanem az újságba történő Hitlerbajusz-rajzolásra. Törikönyv, Népszabadság, Nyúltenyésztők lapja, mindegy hova, csak serkedjen a pamacsbajusz. Albert azért mutatta meg nekem a fenti, szerkesztőségben készült alkotását, mert az azért igen-igen ritka, hogy egy ekkora társaságból mindenkinek jól álljon a HB. Miközben a ritka jelenséget tanulmányoztuk, villámcsapásként ért az aktuálpolitikai felismerés, amiből hirtelen nem is tudom, mi következik: Lendvai pártelnök hitlerizált állapotban tiszta Jánosi György. Nekem személy szerint annyira hiányzik Minden Idők Leggöthösebb Sportminisztere, aki egyedül csikkvetésben és zakólökésben ért el kimagasló eredményeket, hogy az extázis határára kerültem. Lehet, hogy mindez azt jelenti, Lendvai Jánosi falova? Fakancája? Testvére? És ha igen, akkor az jót vagy rosszat jelent az MSZP-s "fiatalokkal" folytatott hatalmi harcban? Akinek van ötlete, írja meg!

Fura módon csak tegnap voltam először a Donatella'a Kitchenben a Király utcában, de szerencsére nem vagyok kajablogger, így nem volt kötelező másfél éve kényszeresen elzarándokolnom a helyszínre. Rohadt sokan írtak már az étteremről, így csak annyit, hogy a dizájn bravúros ötös, próbáljon bárki egy ilyen alacsony, nyomasztó adottságú helyiségből nagyvilági teret rittyenteni egyetlen látványelem, az álmennyezet segítségével.

Ketten vacsoráztunk Imolával, rég volt ilyen, viháncoltunk is. Mivel a helynek meghökkentő módon nincsen weblapja, csak hozzávetőleg tudom megmondani a fogásokat.

Ha van gyűlöletes szó, az a köszöntőfalat, tehát a köszöntőfalat kiválóan roppanó, olajos-fokhagymás pizzakenyér volt. Rendeltem egy orvietói fehéret, ásványvizet, és jöhettek az előételek.

Imola vargányás-sajtos polentája súrolta a tökéleteset, a krémes, de nem egynemű állagával, a nem túlfőzött, zamatos gombákkal és a néha váratlanul megjelenő olvadt sajtszálakkal. Étlap híján fogalmam sincs, milyen sajt volt. Az én bazsalikomolajos polipcarpaccióm sajnos az este negatív meglepetésének bizonyult. Rajongva imádom a polipot, első kimondott szavam a carpaccio volt, de ez egy jellegtelen-íztelen, a szó összes értelmében lapos fogás volt.

Hétfőn délután raktam ki egy ezt a posztot arról, hogy lehetséges, nagyobb kaszálás lesz az Infónál. Egy álláskereső mail volt a dolog kiindulópontja, amiben a levélíró a sajátján kívül a szerkesztőség további tagjainak kirúgására utalt. Később hívott egy kollégám, hogy telefonon beszélt Módos Márton igazgató-főszerkesztővel, aki elmesélte el, hogy most csak egyetlen munkatárstól válnak meg. Amikor - tegnap este - beraktam volna ezt, a dolgokat tisztába tevő, bejegyzést, rám támadt a technika ismert ördöge, és pár percen belül elromlott a telefonom és a számítógépem is, a kommunikációs szakadék miatt így mostanáig sajnos nem tudtam semmit tenni. Ezúton üzenem tehát annak a 135 embernek, aki rábökött a posztra, hogy  nincsenek tömeges elbocsátások az Info Rádiónál. Most fogok beszélni Módossal, ha mond valami érdekeset, belefűzöm ebbe a posztba. Tömeges érdeklődést mondjuk nem keltett a téma, a sült, halas rizsgombócom receptjére például több mint tízszer többen, 1827-en voltak kiváncsiak.

Update 1: Most beszéltem Módos Mártonnal, de ő nem kívánt nyilatkozni. A vákuumból szabadulva így más forrásokból informálódtam, és úgy tűnik, tényleg a kirúgott munkatárs duzzaszotta, ha nem is kozmikussá, de Info rádió méretűvé az eltávolítását. Az is kiderült, hogy az Info szerkesztőségében mindenki olvasta a tegnapi posztot, és az elvárható idegességgel reagáltak rá. Remélem, azért senki sem őszült bele az izgalomba, és ettől a bejegyzéstől megnyugszik. Cserébe terjeszthetitek azt, hogy szeptembertől kirúgják az összes indexes riportert, a cikkeket onnantól indiai call centeresek írják, a réseket pedig tonnánként ötszáz dollárért vesztegetett bálás kínai hírekkel fogjuk kitölteni.

Gyorsan, mielőtt elfelejtem a hozzávalókat: úgy volt, hogy hirtelen lelkesedésből igazi herkentyűburgert ígértem a gyerekeknek a hétfő délutáni kerti sütögetésre. Az "amit otthon találok" ősi gyakorlatát követtem, mondjuk ezúttal könnyebb dolgom volt, mert Imola pont Tescóban járt előtte. Vett sok más mellett darált marha- és disznóhúst, szardellafilét, és műrákrudacskákat, egy korábbi beszerzésből pedig maradt egy fél zacskó, az Arbatban vásárolt grönlandi garnéla, talán 40 deka. Először is csináltam egy garnélakoncetrátumot, ami a rizottókról a levesekig számtalan ételt képes feldobni. Úgy készült, hogy letéptem a rákok fejét, majd kevés olivaolajon 10 percig sütögettem, aztán ráöntöttem egy fél pohár sört, és amikor az elpárolgott, kidobtam a páncélokat. Pirosas, illatos-aromás lé az eredmény, talán kispohárnyi. Ebben 2-3 percig sütögettem a farkakat, a koncetrátumot pedig félretettem egy bögrébe. A fűszerörlővel megdaráltam pár szem fekete- és zöldborsot, mellédobtam 4 gerezd durvára vágott fokhagymát és egy kevés felkockázott vöröshagymát, majd összepürésítettem. A darált disznót (kicsit kevesebb, mint fél kiló volt) vájdlingba szórtam, erre jött a garnélakoncentrátum, a megpucolt és jelentősebb darabokravágott farkak, a fokhagymás-borsos püré, 4 darab apróra metélt szardellafilé, egy kevés az olajából, 6-6 műrákrúd egészen apróra kockázva, egy erős maréknyi apróra vágott vöröhagyma, só, több löket halszósz és egy egész tojás. Jól összekevertem, aztán faszerenes grillen megsütöttem. A párhuzamosan készült hagyományos marhaburgerhez képest ez valamiért egyáltalán nem ragadt a rácsra. Sajtos nagykifliben ettük salátalevéllel és paradicsommal, sírni tudtam volna, de inkább nyalogattam a számat lelkesen.

Elfogtam egy levelet, amiben egy infós munkát keres, utalva arra, hogy a gazdasági helyzet miatt többeket kirúgnak a cégtől. Kiváncsi vagyok, hányan maradnak, mire összeköltözünk velük Óbudán. Szegények biztos sokat olvassák a saját cikküket. Ha tudsz bármi konkrétabb infót, főleg ha ott dolgozol, kérlek kommentálj egyet róla!

Szerintem ez életem első nekrológja.

Ekrem-Kemál Györgyöt, a legújabb kor egyetlen, fegyveres államellenes szervezkedésért elítélt emberét jó tíz évvel ezelőtt, Zánkán ismertem meg, egy olyan horgászversenyen, ahol kettesével, csónakból folyt a móka, a párokat pedig az előző este sorsolták össze. Több, mint 120 ember, vagyis 60 csónak indult, egy sportosan bepálinkázott szervező folyamatosan húzta a számokat egy zacskóból, majd hangosan kikiáltotta a neveket. Majdnem a legutolsó körig, ami jó óra elteltével zárult le, úgy nézett ki, hogy a terepszínű gyakorlóban feszítő Ekrem Kemál, a közepesnél jobban ismert neonyilas önkéntes elkerülhetetlenül a kedvesen mosolygó, fekete (afrohorgász származású) fiatalemberrel fog egy járműbe kerülni. Már ezen fergetegesen mulattam, de amikor kihallgattam, hogy György utoljára a Czigány Jenő emlékversenyen fogott botot, gyorsabban kezdtem rezegni, mint egy csontkukac.

EKGY-vel később 5-6 alkalommal együtt dévéreztünk a Hajógyári szigeten, mármint nem közös program keretében, hanem ugyanaz volt a helyünk. György csendes, pengeszájú férfi volt aranyos jagd terrierrel és párját ritkítóan ügyetlen etetési technikával. Minden alkalommal egy egész diszperzites vedernyi etetőanyagot cipelt le a partra, amiből turultojásnyi, laza gombócokat formált, majd bedobott az erősen sodró, 5 méteres vízbe, tőlünk 200 méterre elvonzva az esetlen feltűnő halakat. (Nem horgászók kedvéért: nagy, nehéz gombócokat kellett volna gyúrnia, hogy azok gyorsan a fenékre süllyedve odavonzzák a keszegeket.)

A kétbalkezes rasszista összeesküvő emlékére hajtás után elolvasható egy nagyon régi, jelentős részben a közös kalandjainkról szóló narancsos horgászcikkem:

Csodálatos darabok vannak köztük, boldog 15 percet szerez az embernek ez a címkegyűjtemény.

Újabb improvizáció, ami ezúttal a gyerekközönséget is fellelkesítette, a szülők pedig üveges szemmel, de lelkesen faltak. A téma: bundázott, sült, halas rizsgombóc.

Hétfőn Indexből hazamotorozás közben kellett kitalálnom valamit, ami 5 perc alatt megvehető alkatrészekből áll, játszás közben is beadagolható a gyerekeknek, ugyanakkor persze lehengerlően finom. Ez lett belőle azután, hogy csak a Fény utcai Ezerfűszer boltba tudtam beugrani, tényleg 5 percre, aztán volt még 25 arra, hogy elkészüljek. Vettem 2 kis konzerv natúr spanyol tonhalat, egy közepes üveg, talán 75 grammos szardellafilét, meg a legkisebb konzerv, másfél decis kókusztejet, egy csomó thai bazsalikomot, egy csomó koriandert, és egy kis zacskó limelevelet, ami mostanában talán a kedvenc fűszerem.

Feltettem és puhára főztem másfél teásbögre jázmin rizst. A boldogsághormonokat felszabadító illata miatt mindig ilyet használok, hacsak egy recept miatt nem kell valami nagyon spéci rizst bedobni.

Az alanti levelet az teszi fergeteges szórakozássá, hogy a blog.hu mailboxába érkezett, egy kispénzű tévénéző asszonytól. Nem térek magamhoz, köszönet a szép percekért Bluminak, aki megmutatta.

---------- Forwarded message ----------
From: XYné <xy@t-online.hu>
Date: 2009/6/4
Subject: Heti hetes
To: kontakt@blog.hu

Üdvözlöm a Szerkesztőket! Nem tudom jó helyre kattintottam-e, remélem, mert végre rászántam magam  hogy kérésemmel megkeresem Önöket. Eljött a nyár, egyre unalmasabb műsorok váltják fel a megszokott, sok nézőt vonzó sorozatokat, és főként a Heti Hetest, amely a hétnek mindig a legkedvezőbb szinfoltja volt. Még szerencse, hogy a régi adásokból sokat megőrzött a videó kazetta, mivel évek óta ezekkel pótolom a műsor hiányát / sajnos már lassan nézhetetlen/. Szerintem nem csak én vagyok ezzel igy. A gazdasági válság  hatására a kispénzüek, nyugdijasok méginkább arra kényszerülnek az üdülés helyett, hogy  kikapcsolódásként a TV-t nézik. Szerintem nagyon sok embertársam nevéven kérem Önöket, hogy a régi heti hetes adások ismétlését tüzzék már műsorukra, hiszen aktualitásuk, /mint ahogy irtam én szoktam nézegetni/ mai napig érvényesek, mintha az elmult hónapokban készitették volna.

Dr Máriás ebben a cikkben búcsúzik a barátjától, Gallasz Józseftől, a magyar underground kultúra ismert figurájától, aki az Air France óceánba esett gépének egyik magyar áldozata.

 

Laza strandolás, áldott motorok, közös gurulás, rétegpasztoráció, no meg az Istenszülő ikonja. Nagy elfogódottságomban azt gondolom, hogy elektronikus levél ennél jobb nem is lehetne, de az biztos, hogy minimum 2009 legviccesebb elfogott emailje az alanti, hála érte Fügének, az online csibésznek. Ehhez mondjuk pont nem kellett csibészkednie, hanem tök véletlenül landolt a postaládájában, a Kifürkészhetetlen Pixelisten akaratából.


Kedves Atyák!
Ma már mindegyik magyarországi búcsújáró helyen van motoros
zarándoklat. Ennek kapcsán, és azért is mert tudom, hogy van még
rajtam kívül elég sok pap aki motorozik - ha teheti Püspök Atya is -
és most újra nagy "divat" lett a motorozás, mi is szervezünk
Hajdúdorogra egy motoros zarándoklatot julius 25-e szombatra.
A program - amiről a közeljövőben egy plakátot is küldünk - úgy
alakulna, hogy reggel 8 órától gyülekező. (Parkolási lehetőség az ált.
iskola udvarán.) Fél 10-től egy kis ismertetés Hajdúdorogról, a kép
ottlétének az okáról. 10-től liturgia, utána a motorok megáldása. Majd
egy közös gurulás Hajdúnánásra és vissza, de akkor már a strand
területére, és ott folytatódnak kicsit lazábban a találkozó.
Kérek mindenkit, hogy hirdessétek és beszéljetek személyesen azokkal
is akikről tudjátok, hogy szoktak motorozni. Várunk mindenkit, nemcsak
papokat, még határon túliakat is. Ez lesz az elő, és ezért
kisérletként csak egy napos. Őszintén remélem, hogy ez a
rétegpasztorációnak egy módja, és az Istenszülő ikonja sok motorost
fog vonzani.
Részletek miatt keressetek nyugodtan, akár telefonons is: 30-zzz-wwww.
Köszönöm a szervezésben nyújtott segítségeteket.
XY

MTI-t olvasni eleve szórakoztató, az Országos Sajtószolgálat hírfolyama pedig olyan folyamatos gyönyörérzést okoz, mint egy hatvanméteres Messi-szóló. Az OS-be ugye elvileg mindent beraknak, szűrés nélkül, így jó napokon gátlástalanul, önfeledten árad az elmebaj. Ezt a rémisztő műalkotást Nagy Attila találta és küldte be a szerkesztőségi listára, a címben idézett "Holy fuckin Krisztus" subjecttel. Dr. Kardos Ferenc gyermekpszichológus kétrészes szabadverse hosszú, de megéri elolvasni. Vicces elképzelni, hogy ő segít lenyugtatni a zaklatott kicsinyeket.

OS - Töröljétek el a Gyermeknapot! (1. rész)
Budapest, 2009. május 26., kedd (OS) -

Minden idők messze legjobb Gyurcsányblog-bejegyézéséről (hála érte Bede Mártonnak, a szorgos Gyurcsány-olvasónak) kezdtünk levelezni itt az Indexben - a titkos náci kozmetikusnő tanulságos története, 100/10-es!-, ebbe a threadbe érkezett T. kolléga mailje a Klubrádióról, csodálatos napunk van!

akkor is a klubrádió a legjobb. egy hallgató most jelentett föl
rendszámmal egy rendőrautót bolgárgyurinál, mert egy angol nyelvű
matrica volt rajta ezzel a - fordításban közölt - szöveggel: magyar
vagyok, félek a kormányomtól.

Végre történik valami a búbánatos nyomtatott médiában, de szegényeknek még ehhez is online segítség kell. Kezdjük a vége előtt eggyel: ebből a nemzetes cikkből kiderül, hogy Temesi Ferenc írót, akinek én gimis koromban óriási rajongója voltam a Por miatt, kirúgták a Magyar Nemzettől, mert nyúlta a kedvenc blogom, a Szlengblog szövegeit. Az ügyet a szintén blog.hu-s Antagon robbantotta ki, ahol Vorák Anita ebben a posztjában leleplezte, hogy nemrég indult sorozatában az író kicsit átpofozva Nyelvész Józsi definícióit közli újra.

Szűk hét elteltével a jobboldali napilap lapátra tette az enyves kezű művészt.

Az azért vicces, hogy Gréczy Zsolt, Gyurcsány Ferenc magyar hangja tényleg annyira buta, hogy teljesen nyíltan elárulja, amit egyébként minden épkézláb újságolvasó sok éve gyanít, hogy az összes nagy antirasszista tömegmegmozdulás és mozgalom valójában az MSZP Fidesz elleni propagandaháborújának a része, és semmi közük a zsidókhoz/cigányokhoz/műlegyes horgászokhoz/bárkihez. Zsolt barátunk legfrissebb posztjában - hála érte Bohus Péternek, mert valahogy elkerülte a figyelmemet - először vakerál pár mondatot arról, milyen remek volt a Magyar Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom hétvégi tüntetése, halál komolyan elsüti a "fasizmus barna esője" szerkezetet, majd előjön a farbával. Az egészet egy egészen bájos idiotizmussal vezeti be:

Az Index 10 éves születésnapi blogjához válogattam a legjobb olvasói leveleket, amikor egy kutyasétáltató szünetben ezt olvastam az ÉS második oldalán:

Személyi hír

Ez évi 18. számunk (2009. április 30.) History című tévékritikájába a szerző, Kondor Ferenc (alias Dérczy Péter) személyes konfliktusán alapuló, a cikk tárgyától független, súlyosan sértő kijelentés került. Rendkívül sajnáljuk, hogy ez a szöveg átcsúszhatott a szerkesztőségi szűrőkön, és bekerülhetett a lapba. A sértettől elnézést kérünk, a megfelelő konzekvenciákat levontuk. Dérczy Péter május 11-e óta nem dolgozik nálunk, a prózarovatnak szánt kéziratokat átmenetileg kérjük az es@es.hu címen az olvasószerkesztőnek küldeni.

Nahát.

Kondor Ferenc nekem annyiban személyes ügy, hogy hónapokkal ezelőtt életem egyetlen olvasói levelét írtam meg miatta, egy bolondos éjszakán, azóta sem tudom, miért. Igazi hülye olvasó módjára felelősségre vontam az ÉS szerkesztőit, hogyan bízhatták a lap sok éve híres, jobb pillanataiban híresen szórakoztató tévékritika-vonalát egy olyan rosszul író, halálosan modoros, nevetségesen nagyképű szerzőre, mint Kondor Ferenc. Nem válaszoltak, most vicces elképzelni, hogy azért, mert talán maga Dérczy Péter olvasta el a mailemet. Meg amúgy is, mit lehet egy ilyenre válaszolni.

Húsvétkor főztem egy báránylevest, faszán sikerült. Vagyis ez a dolog elnyegléskedése: nem egyszerűen fasza volt, hanem az történt, hogy kidolgoztam egy elméleti koncepciót, ami a gyakorlatban szinte költői tápláléknak bizonyult.

Minden úgy kezdődött, hogy Dr Bodolai Index-jogász, író és csukahorgász haverján, Imin keresztül szereztem egy fél bárányt Bugyi környékéről. Szombat hajnalban vágta a bugyi hentes, délután már ott feküdt a konyhapulton a nyúzott bernáthegyire emlékeztető, kilenc kilós feladvány.  Feje, farka és csülkei nem voltak, minden más igen, beleértve az összes belsőséget is. Egy darab késsel kellett megbirkóznom vele, igazán szórakoztató test-test elleni küzdelem volt. A combokat és a lapockát  kivágtam sütéshez, aztán a leveshez darabokra – a Bűvös szakács hatására persze jó nagy darabokra – metéltem a vegyes húsokat, a gerinc megfelelő végét kineveztem nyaknak, és azt is felmetéltem, az ezek után megmaradt részt pedig „gerinc” néven szintén a sütendőkhöz csaptam. 12 felnőtt és 4 gyerek volt a felvevőpiac, úgyhogy nagyban kellett gondolkodni.

Végre eljutottunk a Koncepcióig. Az volt az alaphelyzet, hogy kertben, bográcsban szerettem volna valami pörköltön túlmutató levesfélét főzni. A következő pontoknak próbáltam egyszerre megfelelni:

-    bográcsban készül, tehát főzéstechnikailag legyen egyszerű, például egy edényben főjön

-    állítson emléket a Tolna megyei svábok halászlé alapú főzéstechnikájának, miszerint minden paprikás húsfélét (csirkét, kakast, borjút, disznót) úgy készítenek, hogy először felteszik a húst bő hideg vízben, hagymával-fokhagymával, aztán forráskor adják hozzá a házi pirospaprikát.

-    A berobbanó tavaszra tekintettel legyen benne sok zöldfűszer

-    Filozófiailag, és részben alapanyagaiban is idézze föl a délkelet-ázsiai leveseket, amennyiben sok, külön-külön enyhe, és néhány hangsúlyosabb fűszer finom összhangjából bontakozzon ki az íze.

-    A bárányhús enyhe, édeskés aromáját támogassák a fűszerek.

Vagyis Krabi találkozzon Tolnával a kertben, mindkét fél hozza a legjobb alapanyagokat és a legjobb technikákat. Már persze amit én ismerek ezekből.

Mivel rengeteg finom csontom volt, egyfajta alap- vagy inkább előlével kezdtem a főzést: a bográcsba beledobtam a nyak kevésbé húsos darabjait, illetve a bordákat, és egy jó ideg főztem két fej durván összevágott hagymával, pár gerezd fokhagymával, egy fél zellergumóval, két csíkokra hasongatott fehérrépával, nyolc közepes méretű, nagy darabokra vágott paradicsommal, két kövérebb, meghámozott majd vékony lemezekre vágott galangagyökérrel, egy szebb darab fahéjjal, egy marok felaprózott friss korianderszárral és  pár szegfűszeggel. Hogy a jó idő pontosan mennyi volt, arról fogalmam sincs, mert közben családilag trécseltem és fröccsöztem, de mondjuk úgy háromnegyed óra. Ekkor beledobtam a megevésre szánt húsdarabokat, három, kertben szedett és csíkokra vágott zsályalevelet, úgy kétszer annyi friss bazsalikomot, pár ág friss kakukkfüvet, a hagyományos verzióból, illetve a nemrég ültetett citromillatúból, majd amikor újra forrt, hozzákevertem másfél evőkanál tolnai paprikát. Pár perc múlva hozzáöntöttem egy négy decis kókusztej-konzervet, három nagyobb sárgarépa csíkokra vágott darabjait és egy kis csomag okrát.

Apróra vágott korianderlevéllel és frissen belefacsart citrommal tálaltam, plusz felnőtteknek friss chilipaprikával, mindenki lelkesedett, én is. Nem vagyok kajablogger, úgyhogy nem fotóztam, hanem kéjesen táplálkoztam, ezért nincs illusztráció hozzá.

István küldte a linket, ami megmutatja, hogy maga az európai parlament is mennyire tisztában van önnön unalmasságával. Szegények érzik, hogy valahogy vonzóvá kéne tenni a választásokat, de nem jut más eszükbe, mint egy közepesen izzadtságszagú horrorvicc. Ennél Geronazzo Mária is kreatívabb volt, amikor leszopást ígért minden tízezredik júzernek, aki letölti a pornófilmjét.

Ahhoz képest amúgy, hogy a magyarok mennyire lenézik a politikusaikat, a magyar pártok egyáltalán nem használják ki, hogy az EP-választásokon bárki európai polgárt el lehet indítani. Az SZDSZ milyen jól járt volna például Harri Olli finn síugróval, aki megtestesít mindent, ami a jelenlegi liberális politikusokból hiányzik: karakteres, vicces, tud repülni, nem retteg látványosan attól, hogy örökre kiesik a parlamentből, és tuti senki nem gyanúsítja azzal, hogy lepaktált a kommunistákkal. Ha valakinek van még ötlete arra, hogy melyik magyar pártnak milyen külföldit kéne indítania a borzongató magyar versenyzők helyett, írja meg a kommentek közé!

Update 1: Kegyetlen. Nem csak egy vírusfilm létezik. Az újabb, ha lehet, még fertőzőbb, vigyázat!


 

Nem értem miért és hogyan, de valahogy győzött az igazság, és a focigyilkos, nyomorult Chelsea a végén megkapta a magáét. Pedig milyen rettenetesen játszott a Barcelona. De az mégsem lehetett, hogy a féreg mentalitás döntőt érjen. A spanyolul tudó Barca-drukkereknek itt egy rideg, objektív, elfogulatlan cikk az utolérhetetlen barcelonai Sportból.
 

A városban közben elég jó a hangulat.